Át lehetne váltani parizerre, de nem érdemes: a kampány pénzbe kerül. Az már annál érdekesebb, hogy melyik szereplő mennyit invesztál az előválasztási folyamatba, és mekkora politikai haszonnal, illetve elsüllyedt költséggel számolhat majd. Nemcsak a mozgósításról szól ez a verseny (noha az előválasztás a relatíve alacsony átlagos részvétel miatt elsősorban mozgósítási verseny lesz), hanem a láthatóságról, erődemonstrációról is. Utóbbi megjelenhet aktív utcai jelenlét, elsőként leadott ajánlóívek formájában, mint ahogy egy háborús retorikával megspékelt, külsőségekben professzionálisnak mondható kampányrendezvényben is (mint azt a DK tegnapi kampánynyitó rendezvénye mutatta).
Az előválasztás ugyanis bár első látszatra az “omnibusz-ellenzék” egységének megteremtéséről szól, mégis jórészt partikuláris érdekek dominálják (ha nem így volna, nem kísérné a folyamatot számtalan háttéralku, visszaléptetés, baráti hangúnak nem mondható üzengetés).
Személyek (vezérszerep) és pártok közötti dominanciaharc dúl, ami – bármilyen meglepő – nem lájkversennyel dől majd el, hanem “terepen”. Ezért jelzésértékű, hogy a releváns pártok miniszterelnök-jelöltjei közül Jakab Péter lemaradt az ajánlásgyűjtésben az elsőként befutó Karácsony Gergely, valamint Dobrev Klára mögött. Ez persze nemcsak erőforrás-kérdés, hanem szerkezetépítési adottságok függvénye is.
Ugyanakkor gyakori érv az előválasztás demokratikus voltát súlyosan torzító visszaléptetési és keresztbe támogatási gyakorlat kifogásolóival szemben a résztvevő pártok részéről, hogy így érhető el az előválasztási kampány költség-racionalizálása. Ez az ellenérvként hozott állítás a levegőben lóg, igazságtartalmát az előválasztás eredményessége erősítheti meg, vagy cáfolhatja.
Az eredményességnek pedig három faktora lesz:
1.) az előválasztás mennyiben képes tiszta viszonyokat teremteni, minden résztvevő elfogadja-e annak eredményét önmagára nézve is;
2.) az előválasztás mennyiben képes bevonni, mozgósítani a kormányváltást akaró választókat, a részvételi arányok legitimálják-e az eredményt (szoros állás esetén is, akár közvélemény-kutatási adatokkal szemben);
3.) a 2022-es választás eredményei visszaigazolják-e majd, hogy az előválasztás megvalósult formája alkalmas volt-e a legoptimálisabb győzelmi esélyekkel rendelkező jelöltek kiválasztására.
Ha ezekre a kérdésekre már tudjuk a választ, akkor mondhatunk verdiktet arról, hogy költség-haszon szempontból megérte-e az előválasztásra fordított összeg az olajfa-koalíciónak, illetve külön az egyes tagszervezeteknek.
Címlapfotó: Előválasztás 2021 hivatalos weboldala
Az elemző szemével 