Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

A 2022-es választás 16 év után visszahozhatja a miniszterelnök-jelölti vitát

Ha az ellenzéki előválasztás sikeres lesz, Orbán Viktor egyetlen fajsúlyos kihívót kap; ilyen helyzetben komolyabb mérlegelés alá eshet, hogy érdemes-e az inkumbens miniszterelnöknek vállalnia a vitát

Amíg élt a centrális erőtér, és a magyar pártrendszer hárompólusú volt, a domináns helyzetben lévő Fidesz miniszterelnök-jelöltje részéről a “sas nem kapkod legyek után” hozzáállást könnyebben igazolni lehetett a kormányfő-jelölti vita vonatkozásában, hiszen közvélemény-kutatótól függően egyik vagy másik ellenzéki formáció került – a váltópárti státusztól egyébként támogatottságban messze lemaradva – a fő kihívó szerepébe. 2022 tavaszán viszont a kormánypártok egy ellenzéki olajfa-koalícióval állnak szemben, amely jóval szorosabb versenyt ígér, mint 4 vagy 8 (vagy akár 12) évvel ezelőtt.

“A 2022-es választás 16 év után visszahozhatja a miniszterelnök-jelölti vitát” olvasásának folytatása

Érdektelenségbe fulladhat-e az előválasztás?

Az előválasztás akkor eredményes, ha nyomában tiszta helyzet jön létre. Ehhez botránymentes előválasztásra és relatíve magas részvételre volna szükség.

Elkezdődött az előválasztási ajánlásgyűjtés időszaka. A gép forog, az alkotók nem pihennek: kezdődik a mozgósítási verseny. Az egyes egyéni választókerületekben az állva hagyott (pártalkuk nyomán nem visszaléptetett) jelöltek mögötti párt- és civil infrastruktúra döntő jelentőségű lesz – főleg vidéken, a rurálisabb, aprófalvasabb körzetekben, ahol várhatóan az átlaghoz képest is alacsonyabb lesz a részvétel. Az elmúlt hetekben számos konfliktusról, kényszerű visszaléptetésről olvashattunk a sajtóban, amelyek nem vetettek rossz fényt az előválasztási folyamatra. Valószínűleg ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy egy marginális kispárt (Le az Adók 75%-ával Párt) jelöltjét is befogadják a miniszterelnök-jelölti szavazásra, hiszen így kifelé azt mutathatják, hogy az előválasztás nyitott és teljesen demokratikus.

“Érdektelenségbe fulladhat-e az előválasztás?” olvasásának folytatása

Az augusztus 20-i ünnepség külsőségeivel is üzen a kormány

Az idei ünnepi eseménysorozatnak szimbolikus, teljesítményt igazoló szerepet szán a kormány

A nagyszabású ünnepség a tavalyi programok kényszerű elmaradása után egyrészt a közhangulatnak szól: idén felszabadultan ünnepelhetünk (a járvány miatti korlátozások felfüggesztésre kerülnek), a főváros ismét megtelik pezsgéssel. A más országokban jellemző helyzettel összevetve a kormány üzenete világos: a magyar járványkezelés sikeres volt, az élet hosszú idő után visszatért a közel “normális” menetéhez. Az ünneplés volumene ezt a teljesítményt teszi átérezhetővé.

“Az augusztus 20-i ünnepség külsőségeivel is üzen a kormány” olvasásának folytatása

Az ellenzéki előválasztás pártjai már a látszatra sem adnak

Az osztozkodás technikai kellékein kívül minden tartalmi, karakterisztikus, legitimáló elem szépen lassan kikopik a jelöltállítási folyamatból

Újabb elgondolkodtató, már-már komédiába illő fejlemények jelentek meg az ellenzéki előválasztás háza táján. Ungár Péter, aki a szombathelyi központú (Vas 1. oevk) egyéni választókerületben indul az előválasztáson, sajtótájékoztatón jelentette be, hogy pártja Ipkovich Györgyöt, az MSZP jelöltjét támogatja a Vas megyei 3. számú (körmendi központú) körzetben. Ebben önmagában semmi különös nincs, ameddig nem bogozzuk szét a szálakat. Ha Ipkovich nyerni tud az előválasztáson, illetve jövő áprilisban az országgyűlési választáson (erre egyébként a kutatások szerint nincs sok esélye), akkor nem az őt támogató LMP, hanem az MSZP frakciójába fog beülni. Ráadásul az LMP a Vas 3-as körzetben Bana Tibor egykori jobbikos, jelenleg független képviselőnek adott befogadót, vagyis győzelme esetén ő csatlakozhatna az LMP képviselőcsoportjához (mégsem őt támogatják).

“Az ellenzéki előválasztás pártjai már a látszatra sem adnak” olvasásának folytatása