Beigazolódott a korábbi (múlt szerdai) várakozásom, miszerint Dobrev Klára fogja nyerni az előválasztás első fordulóját Karácsony Gergely előtt, aki opcionálisan a második forduló favoritja lehet. (Ekkor még az ellenzéki térfélen “focizó” kutató-elemzők jellemzően a saját megrendelőiket látták esélyesnek, a kormányoldaliak pedig “dezinformációs propagandának” nevezték azt a lehetőséget, hogy valóban a DK jelöltje vezet.) Az eredmények azt a (múlt vasárnapi) várakozásomat is igazolták, hogy Márki-Zay Péter kerülhet még “dobogós helyre”, komoly vereséget mérve az előzetes közvélemény-kutatások egy része szerint még győzelemre is esélyes Jakab Péterre, akinek sok esetben azokban a körzetekben sem sikerült jól mozgósítania, ahol a Jobbik egyéni jelöltje jól szerepelt.
Tegnap az Indexnek beszéltem arról is, hogy az előválasztás két nagy nyertese kétségkívül Dobrev Klára, majd Márki-Zay Péter, míg a két legnagyobb vesztese a negyedik helyre szoruló Jakab Péter és a Momentum támogatottságához képest is gyengén szereplő Fekete-Győr András. A Momentum elnökével kapcsolatban már április 15-én megírtam: az előválasztási kudarc stratégiai önvizsgálatra késztetheti a pártot, és akár Fekete-Győr András pozíciójába is kerülhet.
Az is bebizonyosodott, hogy – miképp az Ugytudjuk.hu-nak nyilatkoztam tegnap – a politikai teljesítményt kizárólag „lájkbajnokságban” mérő „médiapártok” komoly hátrányban vannak, hiszen a jól működő pártinfrastruktúra nélkülözhetetlen a mozgósításhoz.
A cikkben szintén elmondtam: a második fordulóban Dobrev Klárának „konszenzusosabb” ellenfele lesz majd, és a szavazás tétjének pusztán a vezérszerepre vonatkozó személyi döntésre való leegyszerűsítése is sokakat megmozgathat az ellenzéki táboron belül. A visszalépési stratégia hatásosságát nagyban befolyásolja majd az a körülmény, hogy az átszavazásra való felszólítás nem automatizmus, a választók jelentős része személyes szimpátiák és az általuk fontosnak vélt kvalitások alapján szavaz, nem pedig vezényszóra vagy adott esetben pártlogókra.
Az ellenzéki oldalon a fő kérdés, egyben a következő előválasztási forduló fő tétje az lesz, hogy egy karakteres, de még az ellenzéken belül is megosztó miniszterelnök-jelöltet emelnek-e pajzsra a választók, vagy egy olyan jelöltet, aki kisebb taszító hatással bír, könnyebben megszólítja az aktív bizonytalanokat (akik nélkül esély sincs ellenzéki többségre), és nem erősíti az ellenzéken belül is azt a narratívát, hogy Gyurcsány Ferenc teljesen maga alá gyűrte a potenciális riválisait.
Ami az egyes egyéni választókerületek eddig ismert előválasztási eredményeit illeti (hamarosan többet is fogunk már látni), Budapest és a “vidék Magyarországa” között ezúttal is élesen megmutatkoznak a választásszociológiai különbségek (már a miniszterelnök-jelölti preferenciák vonatkozásában is). A “nagyvárosok – baloldal, vidék – Jobbik” kampányüzenet az előválasztáson megdőlt, egy színes térképet látunk. Optikailag érvényesült a “szavazatmegosztás” (ez a közös jelöléseknek is köszönhető): az egyéni jelölti preferenciák nem feltétlenül mozognak együtt a miniszterelnök-jelölti preferenciákkal.
Címlapfotó: MTI / Kovács Tamás
Az elemző szemével 