A ’22-es választási esélyeket egyszerre több külső és belső trend is formálja

Az országgyűlési választás évéhez közeledve érdemes azzal is foglalkoznunk, hogy a kormány és az ellenzék tematizációs kísérletein túl leginkább milyen trendek, hátasok mozgathatják az egyes szereplők társadalmi megítélését, a két nagy blokk (és a közéjük szorult, harmadikutas szereplők) támogatottságát, választási esélyeit. Gyakran találkozunk közvélemény-kutatási eredményékkel, amelyekkel a média és a politikai szereplők előszeretettel zsonglőrködnek. De mennyit számítanak a tényleges erőviszonyok szempontjából ezek a – gyakran nem is túl éles – pillanatképek? Annyit, amennyit a politikai aktorok és a nyilvánosság – gyakran utólag – le tudnak belőlük szűrni. Ismerjük a mondást: “nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást”.

Néhány gondolat az államfőválasztás körüli vitáról

Jövőre lejár Áder János hivatali ideje. A kormányoldal még a jövő tavaszi országgyűlési választás előtt új köztársasági elnököt választana. Ezt az ellenzék sérelmezi, ők ugyanis a parlamenti választást követően, az új összetételű Országgyűlés kezébe adnák az államfő megválasztásának lehetőségét. Egyes ellenzéki pártok közvetlen államfőválasztást szorgalmaznak (ehhez alkotmányozó többség kellene), Magyar György, az “Államfő-előválasztási Előkészítő Bizottság” elnöke pedig ebben a kérdésben is előválasztást szorgalmaz, ami a jelek szerint megvalósulhat.

Tovább forgácsolódik az MSZP, Gyurcsány már nem fékezi a DK-ba való átlépési folyamatot

Október 18-án az Ugytudjuk.hu-nak adott interjúban beszéltem arról, hogy “a DK, mint az ellenzék továbbra is meghatározó pártja nyilvánvalóan érdekelt lesz abban, hogy saját befolyását a [összellenzéki] döntéshozatalban is érvényesítse, s ha ebben nem lesznek partnerek a szocialisták, akkor ne fékezze az MSZP-ből való átigazolási folyamatot”. Az előválasztás nyomán kialakult helyzetben a DK és az MSZP ellenérdekelt felekké váltak a szövetségen belül, s immár nem érdeke Gyurcsány Ferencnek, hogy a versengő együttműködés baráti jellegének fenntartása érdekében lassítsa az MSZP-ben zajló eróziós folyamatokat, amelyekről nemrég Kunhalmi Ágnes és Lendvai Ildikó is beszélt.

Marine Le Pen látogatása inkább az üzenetérték miatt fontos a magyar kormánynak

Orbán Viktor a mai napon a francia Nemzeti Tömörülés elnökét fogadta Budapesten. A sajtóban futó “szélsőjobboldali” jelzőt nyugodtan elhagyhatjuk, mert Marine Le Pen pártja ideológiai értelemben már akkor sem számított annak, amikor még euro- és eurozóna-szkeptikus húrokat pengetett. Az apjának, Jean-Marie Le Pennek valóban szélsőségbe hajló irányvonalával szakító politikus jó ideje a “néppártosodás” útján halad, amit jól jelez az is, hogy a Nemzeti Tömörüléstől jobbra álló kihívó is feltűnt a színen. Orbán Viktor 2019 májusában az osztrák Kleine Zeitungnak adott interjújában ekképpen értékelt: “Franciaország laicista állam, ilyen Le Pen politikája is. Nem akarják, hogy előretörjön az iszlám. Prioritást látnak a keresztény kultúrában, védik a családot és a nemzetállamot. Én ezzel szimpatizálok, de a Néppártban ez kritikát vált ki, mert az EPP balra szeretne menni.” Már ebből is kitűnik, hogy az azóta az Európai Néppártból kilépett Fidesz leginkább a keresztény kultúra védelme, a bevándorlásellenesség, valamint az EU jövőjével összefüggésben a “Nemzetek Európája” koncepció mentén találhat kapcsolódási pontokat a francia jobboldallal.