Jövőre lejár Áder János hivatali ideje. A kormányoldal még a jövő tavaszi országgyűlési választás előtt új köztársasági elnököt választana. Ezt az ellenzék sérelmezi, ők ugyanis a parlamenti választást követően, az új összetételű Országgyűlés kezébe adnák az államfő megválasztásának lehetőségét. Egyes ellenzéki pártok közvetlen államfőválasztást szorgalmaznak (ehhez alkotmányozó többség kellene), Magyar György, az “Államfő-előválasztási Előkészítő Bizottság” elnöke pedig ebben a kérdésben is előválasztást szorgalmaz, ami a jelek szerint megvalósulhat.
ℹ️ Nézzük a tényeket! 2012 óta Áder János tölti be a köztársasági elnöki tisztséget, akit 2017-ben választott újra az Országgyűlés. Az Alaptörvény értelmében az államfő egy alkalommal választható újra, tehát hivatali ideje két elnöki ciklusra van korlátozva. Az Alaptörvény azt is kimondja, hogy “a köztársasági elnököt a korábbi köztársasági elnök megbízatásának lejárta előtt legalább harminc, legfeljebb hatvan nappal, ha pedig a megbízatás idő előtt szűnt meg, a megszűnéstől számított harminc napon belül kell megválasztani.”
✅ Mivel a köztársasági elnök hivatali ideje 5 évre szól, Áder Jánost pedig 2017. március 13-án választották újra, és május 8-án tette le második ciklusának elnöki esküjét, technikailag mindkét opció (OGY-választás előtti, OGY-választás utáni államfőválasztás) lehetséges és teljesen legitim. Ebben a helyzetben a jelenlegi parlamenti többség előtt semmiféle jogi akadály nincsen, hogy mihamarabb, amíg biztos parlamenti többsége van, új köztársasági elnököt választhasson. Ez politikailag teljesen racionális, a mostani ellenzék sem tenne mást hasonló helyzetben.
👑 Ami az államfőválasztás módját illeti (közvetlen vagy közvetett), érdemes leszögezni három dolgot.
1️⃣ Magyarország kormányformáját tekintve nem elnöki vagy félelnöki, hanem parlamentáris demokrácia, Az Alaptörvény – és a korábbi Alkotmány – szerint a mindenkori államfőt az Országgyűlés választja meg, szerepe pedig jórészt protokolláris. A közvetlen (állampolgárok általi) köztársasági elnökválasztásnak az 1989. novemberi “négyigenes” népszavazás eredménye tett keresztbe.
2️⃣ A közvetlen választás értelemszerűen erősebb legitimációt is jelent, ami politikai értelemben magával vonná az államfői jogkörök kiszélesítését. Ez viszont a magyar közjogi berendezkedés alapvető újra gondolását jelentené. Ehhez megint csak alkotmányozó többség, jó esetben társadalmi konszenzus kellene.
3️⃣ Mivel a köztársasági elnököt a parlamenti többség választja meg, így a kérdésben megtartott előválasztásnak csak akkor van értelme, ha a (leendő) többség annak eredményét magára nézve kötelezőnek fogadja el. Erre nézve viszont semmi jogi kötőereje nincs az előválasztásnak. Az államfő személye ráadásul messze nincs akkora hatással az általános politikai irányvonalra vagy a külkapcsolatokra (még Sólyom Lászlóhoz hasonló, szerepfelfogását tekintve “aktivista” köztársasági elnök esetén sem), mint a mindenkori kormány. Politikai mozgásterét az Alaptörvény erősen behatárolja. (Egy politikai társbérlet esetén a politikai szembenállást “beárazzák” a választók – mint azt megtették Göncz Árpáddal a taxisblokád idején vagy Sólyom Lászlóval, amikor az őszödi beszéd nyomán kialakult morális válságról beszélt.)
❓ Mi következik ebből? Leginkább az, hogy az ellenzéki pártok úgy próbálnak nyomást gyakorolni a kormánytöbbségre, hogy (látszólag) a közvetlen demokrácia eszközéhez nyúlnak (nyilván a jelölteket ők állítanák). Ezen felül természetesen egy újabb előválasztásnak egyéb pozitív hozadékai is lehetnek az ellenzék számára: médiatematizáció, választói regiszter bővítése (mozgósítás!), a kormány defenzívába szorítása (ezek után a Fidesznek is érdekében állhat egy kevésbé “pártembernek” tűnő köztársasági elnökjelöltet állítania).
🗳 A mögöttünk álló előválasztás első és második fordulójának tematizációs sikere, politikai spill-over hatása nyomán elsősorban kampányeszközként tekint az ellenzék az előválasztásra. Segítségével egy újabb, intenzív előválasztási kampány lendületével fordulhatna rá a jövő tavaszi országgyűlési választásra. Persze, a köztársasági elnökjelölti előválasztás politikai tétje kisebb, ami hatással lehet az állampolgári érdeklődésre – főként egy parlamenti választás előtti, felfokozott hangulatban, erős csatazajban.
📰 Mivel egy komoly előválasztási kampány és infrastruktúra roppant erőforrásigényes, az ellenzéki szereplők fokozottan rá vannak utalva a kormányellenes médiumok tematizációs, közvéleményformáló erejére, amelyek egy ideje szintén kampányüzemmódban, tematikusan működnek. Egy ilyen kampánynak a pártok részéről tehát csakis úgy van értelme, ha annak jelentős része “kiszervezhető”, illetve a rá fordított erőforrások már közvetlenül országgyűlési kampányköltéseknek is tekinthetők.
🔔 A közvetlen köztársasági elnökválasztást tehát sem a jelenlegi Alaptörvény, sem az ellenzék által sokat hivatkozott 1949. évi XX. tv. (korábbi alkotmány) nem ismeri/ismerte, ráadásul az előválasztás nem egy közjogi hatással bíró aktus. A közvetlen államfőválasztásról szóló ígéretek pedig beválthatatlanok, amíg nem áll mögöttük alkotmányozó (kétharmados) többség. E körülményeket figyelembe véve logikus, hogy a köztársasági elnök megválasztásának kérdésében tartandó előválasztás elsősorban politikai kommunikációs termék. Az is borítékolható, hogy a jelenlegi Országgyűlés fogja megválasztani a következő köztársasági elnököt.
Címlapfotó: MTI
Az elemző szemével 
2 című bejegyzés “Néhány gondolat az államfőválasztás körüli vitáról” gondolatot, hozzászólást tartalmaz