A ’22-es választási esélyeket egyszerre több külső és belső trend is formálja

Az országgyűlési választás évéhez közeledve érdemes azzal is foglalkoznunk, hogy a kormány és az ellenzék tematizációs kísérletein túl leginkább milyen trendek, hátasok mozgathatják az egyes szereplők társadalmi megítélését, a két nagy blokk (és a közéjük szorult, harmadikutas szereplők) támogatottságát, választási esélyeit. Gyakran találkozunk közvélemény-kutatási eredményékkel, amelyekkel a média és a politikai szereplők előszeretettel zsonglőrködnek. De mennyit számítanak a tényleges erőviszonyok szempontjából ezek a – gyakran nem is túl éles – pillanatképek? Annyit, amennyit a politikai aktorok és a nyilvánosság – gyakran utólag – le tudnak belőlük szűrni. Ismerjük a mondást: “nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást”.

👁 A sikeres politikai cselekvés a stratégiai vízióról, a pillanat uralásáról és a trendekben való gondolkodásról szól. Összefüggő valóságmagyarázata (narratívája) csak annak lehet, aki rendelkezik vízióval, a távlati gondolkodás képességével. Ez első olvasatra talán triviálisnak tűnik, mégis évek óta hiánycikk, ha azt nézzük, mennyire inkonzisztens társadalmi ajánlatok fogalmazódnak meg egyes politikai pártok részéről.

🧠 Kétségtelen, hogy a struktúrabeli töredezettség és az ellenzéki pozícióval járó felelőtlenség, az ebből fakadó erős aszimmetriák a kormánypártok számára biztosítanak narratíva-gyártási előnyt, amit tovább erősít a vezér nimbusza, autoritása. Ugyanakkor kormányozni, vagyis a szándékot cselekvésre váltani, óriási intellektuális kihívás és teher.

🎈 A kihívó abban a helyzetben van, hogy elegendő elhitetnie az aktív többséggel, hogy erre ő is képes, sőt alkalmasabb. Ez azonban nem egyszerű, hiszen az ő ajánlatának erejét a hatalmi, tehát cselekvő pozícióban lévő szereplő gyengesége teremti meg. Ha a többség elégedett az inkumbens kormány teljesítményével, kevésbé ad hitelt a pozitív változás ígéretének.

🙂🙁 Az első faktorunk tehát a közhangulat, az elégedettség. Ebből következik a protesztérzület erőssége, és végül a kormányváltó hangulat megléte. Az elégedettség szubjektív (közérzet, biztonságérzet, tervezhetőség, bizalmi indexek), de már középtávon is kvázi-objektív tényezők (konjunktúra-mutatók, makrogazdasági folyamatok lecsapódása a háztartások szintjére, stb.) függvénye. Ide sorolhatjuk a választás előtti osztogatás, de a megugró üzemanyagár és élelmiszerárak hatásait is.

💉 Járványhelyzet van, így teljesen egyértelmű, hogy a járványkezelés hatékonysága, gazdasági hatásai, társadalmi megítélése (felelősség kérdése) kihat a kormány újraválasztási esélyeire. Az ellenzéknek az előző hullámok során itt ártott rengeteget a konzekvens hozzáállás hiánya. A negyedik hullám politikai értelemben egy újabb meccs, amit egyik fél sem játszhat döntetlenre.

🎯 A Fidesz korábbi (2014, 2018) csodafegyverei, a rezsicsökkentés és a tömeges illegális migráció tényezők lehetnek ezúttal is, hiszen felépített témákról beszélünk, amelyeket külső körülmények ismét napirendre emelnek, sőt, tovább erősíthetnek. Itt két alapvető kérdés merül fel: a választók mennyire tartják relevánsnak a problémafelvetést és mennyire tartják hitelesnek a kormány álláspontját. Emellett az is érdekes, lesz-e egyetlen központi témája a kormánypártoknak, amelyre a teljes narratíva felfűzhető, vagy több szálon fut a kampány.

🇪🇺 Ha már külső tényezők, az EU intézményei és a kormány közötti (elszámolási) vita és jogállamisági kötélhúzás, ennek nemzetközi és hazai sajtóvisszhangja, az ostromlott erőd effektus egyszerre mobilizálhatják a kormányoldali és ellenzéki szavazókat. Utóbbiakat főleg akkor, ha megerősödik az a narratíva a konfliktusok nyomán, miszerint a Fidesz kifejezetten hátat fordított a Nyugatnak (“ki akarja vezetni Magyarországot az EU-ból”).

🎭 Az ellenzék egysége vagy belharcai, illetve ezek kormányoldali interpretációja (“színjáték / Gyurcsány-show” versus “civakodó, kormányképtelen szereplők”), kezdeményező képessége, témabirtoklásai, tematizációs kísérleteinek (pl. köztársasági elnökjelölti előválasztás) hatásossága, miniszterelnök-jelölti alkalmasságának megítélése megerősítő vagy elbizonytalanító lehet a kormánykritikus választók számára.

💣 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nem tervezhető vagy előre nem látható hatásokat sem (nagy horderejű botrányok, katasztrófák, titkosszolgálati akciók, diplomáciai beavatkozás, stb.), amelyek hatással lehetnek a választói részvételi hajlandóságra, illetve a kevésbé elkötelezett, aktív szavazók preferenciáira.

📢 A kampány témaválasztásai, dinamikája, hiszterizáltsága, stílusa, a tematikus médiaműködés, a két tömb politikai gravitációs ereje (szavazói tartalékok, “kisebbik rossz elve”), a választás szubjektív tétje, a harmadikutas ajánlatok ereje és elérési potenciálja mind befolyásolják a várható végeredményt. Aligha lehet az összes tényezőt felsorolni.

🔑 Ebből kifolyólag azok a véleményformálók, elemzők, akik azt állítják, hogy a választás kimenetele (kiélezettebb versenyhelyzetben, válságidőszakban) jó eséllyel kiszámítható pusztán egyetlen tényező (pl. fogyasztói bizalmi index alakulása) alapján, azok vagy vágyvezérelt véleményt adnak elő, vagy egy komplex, sokváltozós képlethez adnak egy primitív megoldókulcsot. Súlyozni persze lehet, de az eredményekben megjelenő választói akarat rengetegféle motivációból áll össze.

🔮 Az a szép az efféle prognózisokban és lényeglátó megérzésekben, hogy – a kellő számú variáns mellett – lesz olyan, amelyik aztán – látszólag – bejön. A közvélemény-kutatók helyzete így is nehezebb, hiszen utólag a számok egzakt nyelvére lefordítva kell számot adniuk a sikerről vagy kudarcról.

Címlapfotó: MTI / Kovács Tamás