Euroatlanti integráció: igen – pragmatizmust nélkülöző, szervilis külpolitika: nem

Az európai energiaválság közepette Magyarországnak (is) alapvető érdeke a hosszú távú gázszállítás biztosítása. A magyar miniszterelnök a Putyin elnökkel való keddi találkozó előtt telefonon egyeztetett a francia elnökkel és a NATO főtitkárával is, hiszen a jelenlegi, kényes helyzetben fontos az egységes álláspont képviselete. Orbán Viktor korábban leszögezte: a magyar álláspont lényege a “deeszkaláció”, a konfliktus békés rendezése, a magyar külpolitika pedig pragmatikus módon, a transzatlanti szövetségi rendszer követelményeinek és a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének szellemében kíván eljárni.

A pedagógussztrájk-sorozat elkerülhetetlenül összecsúszik a választási kampánnyal

Választási kampányidőszakban még inkább érvényes az a tétel, hogy – különösen a közszférát érintő területeken – nincsenek depolitizált megmozdulások. A kormányoldal ennek megfelelően a demonstrálók szakmán belüli kisebbségéről, hangulatkeltésről, politikai motivációról beszél, míg az ellenzék rendszerszintű kritikába önti a pártpolitikai érdekeivel összecsengő szolidaritás-nyilvánítást. Ha megnézzük visszamenőlegesen a különböző közvélemény-kutatási eredményeket, láthatjuk, hogy még a járványhelyzet alatti, “szélcsendesebb” periódusokban is kiemelt szerepet kap a választók problémaspektrumán az oktatásügy kérdése. Attól függően, hogy nyitott kérdésről vagy feleletválasztósról van-e szó, akár dobogós helyen is szerepelhet.

Európa ismét elszenvedi, hogy a feje felett döntenek külhatalmak

Hogy lesz-e NYÍLT háború a szomszédunkban, egyelőre senki nem tudhatja biztosan. Az bizonyos, hogy a konfliktus eszkalálódik Ukrajna és Oroszország, illetve a NATO és Oroszország között. Az észak-atlanti szövetség látszólag egységes, valójában tagjai megosztottak a bevonódás kérdését illetően (Ukrajna nem NATO-tag, a közeli jövőben biztosan nem is válik a szövetség részévé.) Legnyíltabban a horvát államfő beszélt erről, amikor kijelentette: “ha eszkalálódik a helyzet, Horvátország egyetlen katonával sem fog részt venni”. A konfliktus látszólag regionális, és biztonságpolitikai szempontból teljesen érthető igényeket vet fel az orosz medve árnyékában különösen érzékeny (egykori szovjet tagköztársaság) balti államokban, illetve a “hagyományosan” oroszellenes Lengyelországban. A nagyhatalmi játék persze nem az ukrán nép szuverenitásáról, szabadságvágyáról szól (noha kétségkívül jól mutatnak az ilyen nyilatkozatok), hanem ezúttal is a nagy sakkjátszmáról.

Az ellenzékváltás mítosza hivatalosan is megdőlt

“Egységesen utasították el Márki-Zay kérését, miszerint a Mindenki Magyarországért Mozgalom politikusai felkerüljenek a közös ellenzéki listára. Ettől még Márki-Zay Péter MMM-es támogatói valamely ellenzéki párt kvótájának terhére a listára kerülhetnek, de külön kvótát nem kapnak a pártoktól.” – írja a Telex. A második opciót egyébként jórészt beárazta az a körülmény, hogy a listán való osztozkodásra az előválasztás egyéni jelölti eredményeinek, a mért párttámogatottságnak és az egyes választókerületek nyerhetőségének tükrében egyfajta kompenzációs lehetőségként tekintenek a hatok. Tehát gesztusok helyett az erősorrend felállítása, a résztvevő pártok mandátumainak maximalizálása a cél. A frakciófegyelem egyébként is köti majd a “társutas” szereplőket.