Urnazárásig semmi sincs kőbe vésve, de a felsorolt hat választókerületben jó eséllyel születnek vasárnap kormánypárti győzelmek
Az Index újságírójának válaszoltam. A 106 országos egyéni választókerületből hat olyan van, ahol a szavazók négy jelölt közül választhatnak képviselőt április 3-án. A többi választókerületben ennél több jelölt verseng a választók bizalmáért.
“Választókerületek, ahol a legkönnyebb lesz dönteni” olvasásának folytatásaRengeteg múlik a kampányhajrában való mozgósításon és az aktív bizonytalanok, impulzusszavazók megnyerésén
A Nézőpont Intézet legutóbb prognózisa szerint a kormánypártok listája 47, az ellenzéki közös lista 42 százalékos támogatottságra számíthat a vasárnapi választáson. Szerintük a Fidesz-KDNP a 106-ból 73 egyéni választókerületben számíthat győzelemre, míg az összefogás 33-ban. (A kormánypártoknak így összesen 119 mandátuma lenne a 199-ből). A MEDIÁN friss mandátumbecslése még pesszimistább forgatókönyvet jósol az ellenzék számára: összesen 128 mandátumot A kormánypártoknak a 199 fős Országgyűlésben; a pártot választani tudók körében 50 százalékot prognosztizál a Fidesznek, 40 százalékot az ellenzéki koalíciónak.
“A közvélemény-kutatók stabil Fidesz-többséget jósolnak” olvasásának folytatásaAz adott időszakban végzett felmérésekben megjelenő szándékot nem képezik le maradéktalanul a választásnapi részvételi adatok
Az Indexnek adott legutóbbi interjúmban többek között arról is beszéltem, hogy a kampányhajrában mekkora szerepet kap az elkötelezettebb szavazók mozgósítása, és ezzel összefüggésben a tétadás, a bizonytalanok, az ún. impulzusszavazók megnyerése vagy épp a voksolástól való távoltartása. 2018-ban az ellenzék azt gondolta, hogy a magasabb választási részvétel a kormányváltásnak kedvez, azonban miként az eredményekből láthattuk, elsősorban a Fidesz tudott jelentős tartalékokat mozgósítani. Mi lehet most, 2022-ben a helyzet, egyáltalán mennyire magas részvételre számíthatunk a választáson?
“Rekordrészvételt hozhat az április 3-i választás?” olvasásának folytatásaA békepártiság és a nyugati elkötelezettség egyszerre jelennek meg a megváltozott külpolitikai környezethez igazított kormányzati kommunikációban
Egyes európai vezetők és az amerikai diplomácia időnként harcias nyilatkozatai ellenére Európa a deeszkalációban érdekelt. Nem kérdéses, hogy ebben a katonai konfliktusban melyik fél az agresszor, és az is érthető, hogy Köztes-Európának, főként az Intermarium térségnek jogos biztonsági követelései vannak – akkor is, ha a mostani támadás elszenvedője egy NATO-n és EU-n kívüli ország. Oroszország nem a Szovjetunió, de ma is birodalom, és a katonai tömbök közötti háború ugyanúgy világégéshez vezetne.
“Az ellenzék sem tud mit kezdeni a kormány háborúellenességet és pragmatizmust hirdető politikájával” olvasásának folytatása
Az elemző szemével 