Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Ha így megy tovább, az ellenzék elveszítheti azokat a városokat is, ahol 2019-ben győztek

Nehéz elképzelni, hogy negatív gazdasági trendek, a közhangulat radikális változása és a gyászmunka elvégzése nélkül az ellenzék képes lehet 2024-ben megismételni a 2019-es önkormányzati választásokon elért sikereit

Az Azonnali újságírója a hétvégi időközi választások tanulságairól kérdezett. Elmondtam: az eredmények mögött elsősorban az áll, hogy a kormánypártok népszerűsége egyelőre válságálló, az ellenzéki pártok pedig még mindig a tavaszi vereség, illetve a helyi koalíciók törékenységének a hatása alatt állnak. Az ellenzéki szimpatizánsok passzivitása azt jelzi: a választók a tavaszi választás utáni győzteshez húzással, a nyári uborkaszezon hatása által felerősített érdektelenséggel tulajdonképpen beárazták e pártok politikai teljesítményét, illetve a helyi önkormányzati koalíciók eddigi eredményeit.

“Ha így megy tovább, az ellenzék elveszítheti azokat a városokat is, ahol 2019-ben győztek” olvasásának folytatása

Csapdát állít az ellenzéknek a Fidesz a két választás összevonásával?

Negyed és fél év közötti időszak telne el úgy, hogy a kinyilvánított választói akarat nem jelenik meg az önkormányzati döntéshozatal személyi összetételében, illetve amikorra megjelenik, már közel sem biztos, hogy az akkori preferenciákat tükrözi

Az Index.hu újságírója az önkormányzati és az európai parlamenti választás egy napon tartására vonatkozó, kormányoldali javaslat hatásairól, mögöttes szándékairól kérdezett Nagy Attila Tibor mellett engem is. “Az Alaptörvény tizenegyedik módosítására irányuló javaslattal 2024-től ugyanazon a napon tarthatják az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat. Elemzőket kérdeztünk arról, hogy milyen előnyei és hátrányai lehetnek a közös időpontnak, valamint mekkora nehézséget jelenthet az ellenzéknek az új helyzet.”

“Csapdát állít az ellenzéknek a Fidesz a két választás összevonásával?” olvasásának folytatása

Főispánról, vármegyéről és a szinkronizált EP- és önkormányzati választásokról

A szimbolikus térbe helyezett, historizáló kultúrkampfnál sokkal jelentékenyebb a kétféle országos választás egy napra hozása

Már az Antall-kormány idején viták voltak a történelmi magyar közigazgatási titulusok “felélesztéséről” – természetesen újabb, a rendiséget bőven meghaladó jog- és hatáskörök mellett. Ez az újjászülető (harmadik) Magyar Köztársaság viszonyát hivatott a szimbolikus térben is rögzíteni, helyreállítva a történeti alkotmány egy részét, illetve az azzal való jogfolytonosságot, amely végül mégiscsak kimerült az 1949. évi XX. tv. (a “pártállami alkotmány”) revideálásában és a Magyar Királyság közigazgatási címeinek a tanácsrendszeréhez hasonló elhagyásában. Anakronizmus-e az (fő)ispáni cím felélesztése? Nem volna ez téma, ha a magyar államszervezet fejlődését nem szakították volna meg éles törések, nem térítették volna el megszálló hatalmak idegen mintái, tehát szerves fejlődés keretében alakultak volna át, töltődtek volna fel a polgári társadalom és a parlamentarizmus értékvilágával. Mivel nem így történt, ezért annak visszaállítása sokak szemében a tekintélyelvű, korlátozott parlamentarizmussal bíró, az előjogok rendszerére épülő, cím- és rangkórsággal terhelt világ restaurálási szándékának újabb kifejeződése.

“Főispánról, vármegyéről és a szinkronizált EP- és önkormányzati választásokról” olvasásának folytatása

Csak az a biztos, hogy Gyurcsány Ferenc rendíthetetlen

Jelenleg a DK-nak és a Momentumnak vannak erősebb növekedési esélyei – növekedési plafonnal, ugyanakkor tér nyílt a Mi Hazánknak, amelynek már középtávon önálló pólusképzési ambíciói lehetnek

Az Index.hu újságírója kérdezett az ellenzéki pártok aktuális helyzetéről, kilátásairól. “Az április 3-i választások után a súlyos vereség ellenére elmaradt a hatpárti ellenzék vezetőinek lemondása. Végül eltérő okok miatt, de több helyen is történt, vagy történik változás.”

“Csak az a biztos, hogy Gyurcsány Ferenc rendíthetetlen” olvasásának folytatása