Sanna Marin bulizásával a woke műhisztinél sokkal komolyabb problémák is vannak

Ennek a sztorinak nem az a lényege, hogy valaki – közszereplői, sőt közjogi méltósági mivolta mellett/ellenére – “magánszemélyként” mulathat-e vagy sem, még kevésbé arról szól, hogy vezető pozíciót betöltő nőként (!) más megítélés alá esik-e, mint férfi kollégái. Ez a történet két dologról szól.

Tegyük tisztába a Horthy-kérdést!

Horthy Miklós személye – a viharos XX. század sok más történelmi alakjával együtt – a mai napig ellentmondásos megítélésű. Azok, akik jobban elmélyedtek a kormányzó életútjában, politikai karrierjében és a magyarság sorsát is meghatározó döntéseiben, talán jóval árnyaltabban látják az ő szerepét és felelősségét, mint azok, akik pusztán érzelmi okokból rajonganak érte vagy kárhoztatják.

Már centrális erőtér sem kell, az ellenzék tovább töredezik

Az 1994-es országgyűlési választáson elszenvedett vereségből, valamint a korábban retorikában élesen antikommunista SZDSZ-nek az MSZMP utódpártjával való koalícióra lépéséből (és az így kialakult kétharmados többségből) a Fidesz vezetése azt a következtetést vonta le, hogy az ellenzéki oldalnak akkor van esélye a győzelemre 4 év múlva, ha a további aprózódás helyett elindul az integrálódás útján. Ehhez persze kellett az is, hogy a Fidesz a republikánus polgári konzervatív fordulatát követően domináns pozícióba kerüljön a jobboldalon – noha a Kisgazdapárttal így is nehéz koalíciót kellett kötnie.

Az ellenzék egy része ismét az EU-tagsággal kampányol

Kis ellenzéki perpatvar. Ezúttal az EU-tagságról tartandó népszavazás ötletén ugrott egymásnak az MSZP és a Momentum. A helyzet azért is pikáns, mert a parlamenti pártok közül a Mi Hazánkon kívül senki sem akar kilépni az unióból, legfeljebb megreformálni annak működését (ez a különbség az ún. eurorealizmus vagy puha euroszkepticizmus és a kemény euroszkepticizmus között).