Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Ezt a háborút sem a moralizálás dönti el, hanem a hideg hatalmi realitások

A Nyugat a jobb technikában és taktikában, Oroszország a tömeghadsereg erejében bízik

Vajon Ausztria és Izrael is “a tömegsír békéjét” támogatják, csak azért, mert nem kívánnak fegyvereket szállítani Ukrajnának? Vagy csak a magyar álláspont morálisan “elítélendő”? Ez a háború akár az egyik fél egyértelmű vereségével zárul, akár valamilyen, az erőviszonyokat tükröző kompromisszummal, mindenképpen “befagyott konfliktust” hagy maga után. Oroszország pedig – szeretjük vagy gyűlöljük – geopolitikai tényező, a régió meghatározó hatalma marad. Semmi vágyvezéreltség nincs ebben, sőt, de jelen pillanatban nehéz reálisan elképzelni egy ukrán győzelmet. Egyáltalán mit tekinthetünk annak?

A Krímet visszaszerezni biztosan nem fogják, Moszkvába nem vonulnak be, NATO-taggá nem válhatnak, mert azt még a Putyin-rezsim bukása esetén felemelkedő, új orosz vezető sem támogathatná érthető okokból, az oroszok atomhatalmi létét sem veszélyeztetik. Esetleg a keleti területek megtartása érdekében a jövőbeni semlegesség (ez miért lenne az USA érdeke?) mellett a föderalizálást felvethetnék, de ismerve a már jóval a háború előtt is tomboló ukrán sovinizmust és a szeparatizmustól való jogos félelmet, ez sem kerülhet reálisan az asztalra.

Az a helyzet, hogy mindegyik fél győzelmi kényszerben van, amíg el nem fogy körülötte a levegő. Lehet találgatni, hogy az oroszok fognak-e hamarabb kivérezni gazdaságilag, vagy az ukránok emberanyagban a harcmezőn. A nyugati technika mellé ugyanis kellene egy jól kiképzett, elsősorban a katonai racionalitás és nem a politikai kényszer által vezényelt, összhaderőnemi hadviselési képességgel bíró tömeghadsereg is, amelynek az ellátása nem veszélyezteti a hátország működőképességét.

És még egy kérdés: ha sikeres is lesz a Nyugat ellentámadása, mi a valószínűbb, az, hogy Oroszország – amelyiknek a közvéleménye mostanra elhiszi, hogy a létéért vív harcot – vereséget szenvedjen, vagy végső soron atomfegyvereinek elrettentő erejére támaszkodjon? Macron francia elnöknek már feltették a kérdést, és a válaszát is ismerjük: Párizs akkor sem nyúlna nukleáris fegyverhez. Ez – szerencsére – egyelőre nem aktuális kérdés, de józanság nélkül, további eszkaláció mellett sajnos előbb-utóbb azzá válhat.

Egyébként nem is kellene taktikai nukleáris csapást intézniük, egyszerűen csak a “különleges katonai műveletről” áttérni a “háború” narratívára, és gőzerővel sorozni. Oroszországnak jóval nagyobb tartalékai vannak élőerőben. A következő választás előtt ezt nyilván kerüli az orosz vezetés, ahogy minden, kevésbé népszerű és nem feltétlenül szükséges lépést is. Sokan (főképp Nyugaton) azt mondják, ezt a háborút a fejlettebb technika és az erősebb taktika döntik majd el. Akinek meg nagyobb számok vannak az oldalán, azok a tömeghadsereg erejében bíznak.

Címlapfotó: STRINGER / REUTERS

Szerző: Kovács János

Politológus, politikai elemző.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: