A miniszterelnök beszédének központi üzenete a “válságok kora” lehet, vagyis az, hogy egy, a korábbinál jóval kiszámíthatatlanabb világban élünk, ami mindannyiunktól nagyobb áldozatvállalást követel. A fenyegetettségre a leghatásosabb válasz a hatékony válságkormányzás, a nemzeti önérdekkövetés, aminek gazdasági, szociális és külpolitikai aspektusai is vannak. Az elmúlt időszak makrogazdasági, pénzügyi kihívásaira reflektálva a kormányfő kitérhet a gazdaság állapotára, beleértve a foglalkoztatási adatokat, az infláció elleni küzdelmet, a gazdasági növekedés/recesszió kilátásait, a külföldi beruházásokat, ezek nemzetgazdasági stratégiába illeszthetőségét (közvetve érintve a debreceni akkumulátorgyár körüli konfliktust is). Ehelyütt a szankciós politika, a “háborús infláció” és a külföldi beavatkozási kísérletek egyaránt előkerülhetnek.
Az EU-s viták és a tengerentúli kapcsolatok. Uniós nyomásgyakorlás, amerikai tömbképzési logika, békepárti álláspont az orosz-ukrán háborúban. Nemzeti szuverenitás kontra föderalizmus, nemzeti érdekalapú külpolitika kontra hidegháborús blokk-képzés, választási és nemzeti konzultációs legitimáció kontra “dollárbaloldali” érdekkijárás és szervilizmus. Szükségképpen előkerül Magyarország helye, szerepe Európában és a nemzetközi kapcsolatok világában, ahogyan a jogállamisági viták természete, sőt a migráció és ideológiai-társadalomszervezési ellentétek is.
A válságkezelés szociális dimenziója és a szükséges gazdasági reformok: családbarát intézkedések, nyugdíjasok extra juttatásai, tervezett bérfejlesztések, gazdaságvédelmi erőfeszítések, az energetikai mix újragondolása és az újraindítási alap forrásainak gazdaságilag potens, produktív becsatornázása. Előkerülhetnek az egészségügyi, oktatási, nemzetbiztonsági (védelempolitikai és haderőfejlesztési) témák is.
Külpolitikai stratégiai fókusz előnyben a belpolitikai csatározással szemben: a fő tét és ambíció a nemzetközi hatalmi viszonyok között formálódik, a hazai ellenzékkel való küzdelem csak a külföldi befolyásszerzési kísérletek “mellékhadszíntere”. A miniszterelnök a válsággal, nem pedig az ellenzék válságával kíván foglalkozni. (Utóbbinak egyértelmű tünetei az ellenzéki pártok egymás közötti üzengetése és nyilvános önmarcangolása.)
Orbán Viktor ismét előveheti a Magyarország “középhatalmi státuszáról” szóló üzenetet, a regionális szövetségépítés fontosságát és a Nyugat-Balkán mihamarabbi integrációjának célját – akár kontrasztba állítva az EU-nak az ukrajnai eseményekbe való, egyre szorosabb bevonódásával és az ezzel kapcsolatos politikai ígéretekkel. A helyes politikai kommunikációs stratégiával most komoly politikai tőke alapozható meg a válság későbbi szakaszaira nézve. Churchillnek tulajdonítják a mondást: “egy jó kis válságot sose hagyj kárba veszni”.
Mindezek persze ELEMZŐI TALÁLGATÁSOK a részemről. Természetesen nem látok rá a miniszterelnöki évértékelő előkészületeire.
Címlapfotó: MTI / Szigetváry Zsolt
Az elemző szemével 