Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Orbán Viktor nemcsak túlélni, hanem megnyerni is akarja a válságot

Winston Churchillnek tulajdonítják a mondást: „Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad!”

“Kihívásokból eddig is jutott, de a java még most jöhet. A miniszterelnöki évértékelő előtt összegyűjtöttük, hogy mit mondott Orbán Viktor a veszélyek koráról, illetve milyen kihívásokat kellett kezelnie az ötödik kormányának. ” Az Index szerkesztő újságírója Orbán Viktor közelgő évértékelője és frakció-eligazítása apropóján kérdezett a kormány előtt álló, legfőbb kihívásokról.

“Orbán Viktor nemcsak túlélni, hanem megnyerni is akarja a válságot” olvasásának folytatása

Van-e európai ellenszer az amerikai protekcionizmusra és a német szubvenciókra?

Erősödnek a törésvonalak az euró-övezetben belül, egyre kevesebb területen működik a német-francia tandem

A mostani geopolitikai játszmában Európa egyre inkább alárendelődik az USA-nak. Ezt mostanra egyre kevesebben tagadják, legfeljebb abban vannak viták, hogy ez jó vagy rossz dolog-e, illetve Európának reálisan volt-e, van-e más választási lehetősége. Ugyanakkor az “európai stratégiai szuverenitás” némi életjelet is mutat, igaz, nem ott, ahol arra most a legnagyobb szükség volna, vagyis az önálló védelempolitika területén, hanem az elvesztett gazdasági versenyképesség visszanyerésének törekvésében, ahol egyre erősebb kontúrokkal jelenik meg az USA és az EU ellenérdekeltsége. Az energiaválság ideje alatti, diplomáciai üzengetés már megpendítette a “barátoktól mi számít méltányos árnak a kereskedelemben” kérdését (pl. Macron francia elnök beszélt erről), most azonban újabb fejtörést okoz az európai gazdaságnak az Egyesült Államok protekcionista politikája, amivel az amerikai gazdasági szereplők árképzésébe, így a szabad verseny feltételeibe is mélyen belenyúlna Washington.

“Van-e európai ellenszer az amerikai protekcionizmusra és a német szubvenciókra?” olvasásának folytatása

Megenyhült Brüsszel, sikerrel járt az Orbán-Scholz tárgyalás? Nézzük az okokat!

Ahhoz hogy hatni tudj egy szereplőre, a mézesmadzag és a furkósbot egyidejű alkalmazására van szükség a diplomáciában

Megérkeztek az első elemzések, amelyek arra a következtetésre jutnak, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök Olaf Scholz német szövetségi kancellárral való, berlini tárgyalása és a hazánk számára, a korrupcióellenes harcra az EU által adott türelmi idő (vagyis az uniós források lehívhatósága) között közvetlen összefüggés van. Nos, miközben naivitás volna azt gondolni, hogy a német kormány befolyása nem mérvadó bizonyos, európai szintű, stratégiai döntésekben, mégis túlzó leegyszerűsítés így interpretálni a történteket. Már csak azért is, mert maga a magyar kormányfő fogalmazott úgy a Cicero rendezvényén, hogy bár nem sokat ért el, de élvezte a beszélgetést.

“Megenyhült Brüsszel, sikerrel járt az Orbán-Scholz tárgyalás? Nézzük az okokat!” olvasásának folytatása

Tovább hasít a zöldhasú, de az amerikai gazdaság felett is gyűlnek a viharfellegek

“World’s pain is dollar’s gain.”

Régen volt olyan, hogy az elemzők ne örültek volna a vártnál kedvezőbb foglalkoztatási adatoknak az Egyesült Államokban. A becsült 250 ezer helyett a szeptemberi 263 ezer új munkahellyel 3,5 százalékra esett a munkanélküliségi ráta. Csakhogy ez azt jelzi, hogy a gazdaságot továbbra sem sikerült hűteni, ami tovább gerjeszti az inflációt. Az USA politikai és monetáris döntéshozói két rossz közül választhatnak: vagy az egyre magasabb inflációt fékezik meg, vagy igyekeznek elkerülni a recessziót és a nyomában járó, magas munkanélküliséget. Az elemzőket most leginkább az emelkedett infláció, a gyorsan emelkedő kamatlábak és mennyiségi szigorítás aggasztják.

“Tovább hasít a zöldhasú, de az amerikai gazdaság felett is gyűlnek a viharfellegek” olvasásának folytatása