A nagy testvér árnyékából nehéz kilépnie a német-francia tandemnek

Olaf Scholz egyre vékonyabb jégen lépked: a koalíciós partner Zöldek (akik a külügyi tárcát is viszik) követelései erősebb háborús bevonódást jelentenének Németország számára, amit a szövetségi kancellár igyekszik elkerülni. A koalíciós feszültséget a külső (főként amerikai) nyomás és az ellenzéki CDU háborúpárti álláspontja teszi különösen veszélyessé a szociáldemokraták számára. Miközben Scholz Macron francia elnökkel együtt győzködi Zelenszkijt arról, hogy az ukrán elnök legyen nyitott a béketárgyalások megkezdésére, a német kancellár igyekszik az amerikaiak következő követelésének, a Kínával való kereskedelmi háborúnak és szankcióknak elébe menni. Scholz szerint Kína deklarálta Németországnak, hogy nem fog fegyvereket szállítani Oroszországnak, miközben az USA ennek ellenkezőjéről nem mutatott be meggyőző bizonyítékokat.

Ezt a háborút sem a moralizálás dönti el, hanem a hideg hatalmi realitások

Vajon Ausztria és Izrael is “a tömegsír békéjét” támogatják, csak azért, mert nem kívánnak fegyvereket szállítani Ukrajnának? Vagy csak a magyar álláspont morálisan “elítélendő”? Ez a háború akár az egyik fél egyértelmű vereségével zárul, akár valamilyen, az erőviszonyokat tükröző kompromisszummal, mindenképpen “befagyott konfliktust” hagy maga után. Oroszország pedig – szeretjük vagy gyűlöljük – geopolitikai tényező, a régió meghatározó hatalma marad. Semmi vágyvezéreltség nincs ebben, sőt, de jelen pillanatban nehéz reálisan elképzelni egy ukrán győzelmet. Egyáltalán mit tekinthetünk annak?

A német kormány kutyaszorítóban, a NATO ismét egy lépéssel közelebb a közvetlen hadviseléshez

Korábban az osztrák kormánykoalíciók érezhették rendre, hogy késélen táncolnak, valahányszor egy-egy fontos, európai relevanciával bíró ügyben szembementek Berlinnel. Most a német jelzőlámpa-koalíciót fenyegeti külső nyomással vegyes belső instabilitás, mert idáig nem a washingtoni playbook szerint játszott. (A nagyhatalmi politika természetrajzát ismerve ez bizonyosan csak a véletlen műve lehet.) A háború kitörése óta a higgadtságáról és kiszámíthatóságáról híres német külpolitika egymás után kanyarít bizarr vargabetűket.

Kormányátalakítást hozhat a német védelmi miniszter bukása

Lemondott a német védelmi miniszter, akit teljesen jogosan bíráltak a Bundeswehr siralmas állapota miatt. Németország esetében ugyanis nemcsak a koalíciós kormányon belüli politikai sakkjátszma és a(z) amerikai NATO-akarat függvénye, hogy mekkora támogatást képes nyújtani most éppen Ukrajna irányában, hanem – a fejlett védelmi ipar ellenére – a hadsereg állapotáé is. Az pedig nincsen jó bőrben, köszönhetően annak, hogy a szövetségi kormányokban a védelmi tárca hagyományosan “mostohagyerek” (a ’68-as szellemi generáció szemében a védelmi képességek komolyan vétele egyenlő a német militarizmus újjáéledésének rémével, meg szavazatszerzés céljából nem is kifizetődő). Ráadásul egy ideje szokássá vált “kvótanőket” állítani a védelmi minisztérium élére, akiknek legtöbbször semmiféle tapasztalatuk nincsen a témában, de azért jól mutat, hogy még egy női miniszter van.