A kormányfő ideológiai vérfrissítést kínált az amerikai jobboldalnak

Orbán Viktor jól érzékelhetően igyekezett megadni az alaphangot a dallasi CPAC-re. Az akciókonferenciára egy amerikai szemmel keményvonalas, impulzív beszédet mondott, amellyel perspektívát kívánt adni a cselekvéshez, illetve az érzelmi töltés mellett egyfajta sikerreceptet is kínált, mint lehetséges, követendő modellt. A példákat úgy keretezte, hogy azokban az amerikai konzervatívok is könnyen megtalálhatták a számukra kedvesen csengő hívószavakat.

Miről fog beszélni Orbán Viktor?

Az Index újságírója Orbán Viktor tusnádfürdői beszédeiről kérdezett Mráz Ágoston mellett engem is. Szóba kerültek az eddigi üzenetek, illetve az is, hogy a kormányfő szombati beszédében milyen témákat érinthet.

A március 15-i beszédeket a kampányhajrá tétadásai határozták meg

Korábban írtam, hogy az április 3-ig hátralévő időszak nemcsak a válságkezelés értékeléséről szól majd, hanem egy tematizációs verseny is, amelyben a mozgósítás szempontjából kulcsszerepe van a szimbolikus erejű győzelmeknek és erőt sugározó tömegeknek (9. Békemenet). Március 15. egy politikai tartalmú ünnep. Emiatt helyénvaló, ha aktuálpolitikai színezetet is kap. Lehetne persze nemzeti minimum is, hiszen az önkény elleni lázadás, a polgárosodás, a nemzeti önrendelkezés, a törvény előtti egyenlőség, a szabad sajtó olyan követelések, amelyek minden mai fülnek szépen csenghetnek. Nem ez a helyzet. A rendszerváltozás óta még sosem történt így.

Szimbólumok háborúja Tükörországban

Október 23. politikai értelemben talán a legerősebb szimbolikus erővel bíró nemzeti ünnepünk. Egyrészt a 20. század második felének – történeti léptéket tekintve – időbeli közelsége miatt, másrészt az ünnep erőteljes antikommunista éle és könnyen aktualizálható áthallásai okán. Nem meglepő, hogy kormány és ellenzéke is igyekszik saját, aktuálpolitikai viszonyokra hangolt történeti narratíváját kibontani, magát ’56 kizárólagos politikai örököseként bemutatni. Az ellenoldalnak ebben az olvasatban csakis becstelen szerep juthat. Akkor is, ha a rendszerváltás utáni baloldal végül Nagy Imrét választotta Kádár János helyett, a jobboldalnak pedig nem kellett önvizsgálatot tartania ahhoz, hogy vállalja a lyukas trikolórt.