választás 2022 – Az elemző szemével

Gyurcsány Ferenc tehertétel vagy levághatatlan tőkesúly?

Gyurcsány Ferenc egyszerre haszonélvezője – a saját követői körében – és elszenvedője – össztársadalmi szinten – annak a körülménynek, hogy személye szimbólummá vált

Az Index megkeresésére Mráz Ágoston mellett én is értékeltem az ellenzék “gyurcsánytalanításának” kérdését, amiről az ellenzéknek a választási vereséget követő felelőskeresése, illetve egy, a napokban megjelent közvélemény-kutatás kapcsán sok szó esett.

olvasásának folytatása

Jakab Péter konyhájában ezúttal a választási kudarc “fine diningját” készítette el

Természetes, hogy a politikai kommunikáció a kudarcokat tompítani vagy sikerré konvertálni igyekszik, de a számok makacs dolgok

Összehasonlításképpen: a Jobbik a 2010-es országgyűlési választáson 855.436, 2014-ben 1.020.476, 2018 áprilisában pedig 1.092.806 listás szavazatot kapott. Az elmúlt hetek elemzései, amelyek arról szóltak, hogy a Jobbik (korábbi) szavazótáborának jelentős része átpártolt, illetve passzív maradt, mind a korábbi (pártlistás) szavazatszámok, mind a párt egyéni (közös) jelöltjeinek legutóbbi eredményei által beigazolódott.

olvasásának folytatása

A választási vereség tanulsága: a terepmunka, a szervezetépítés sosem spórolható meg és korántsem pénzkérdés

Az ellenzéki kampányok gyakran nem a magyar valóságból indulnak ki, keresletorientált programalkotás helyett témákat importálnak, miközben az egyszerű ember hétköznapi kihívásaira alig reflektáló kérdéseket emelnek középpontba

A választást követő elemzések többsége korántsem kezeli kiemelten az ellenzéki vereség okai között a szervezeti hiányosságokat. Természetesen az ellenzék logisztikai ereje összehasonlíthatatlanul kisebb a kormányoldaléhoz képest, mégis meglepő volt, hogy korábban erős ellenzéki bástyáknak számító városok – Szombathely, Miskolc, Dunaújváros – is elestek, a kisebb településeken pedig egyenesen katasztrofálisan szerepelt az immáron összefogott hat párt.

olvasásának folytatása

Az “összefogás” mint végső, igazoló érv kártyavárként dőlt össze múlt vasárnap

Az összefogás ebben a formában a kormányellenes szavazók integrálása helyett felerősítette a kölcsönös taszító hatásokat

2018-ban a Fidesz-KDNP jelöltjei a 106-ból 52 egyéni választókerületben tudtak abszolút többséggel, tehát 50 százalék feletti szavazataránnyal nyerni, míg most, április 3-án 68-ban. Pedig 4 éve még nem állított közös jelölteket az ellenzéki összefogás. Ez az eredmény voltaképpen az előválasztás értelmét kérdőjelezi meg utólag. Ráadásul az összefogott ellenzékkel szemben a Fidesz-KDNP 2022-ben csupán 3 egyéni mandátummal kevesebbet szerzett, mint 2018-ban (91 helyett 88-at a 106-ból). Az összes mandátumszámot tekintve (listás plusz egyéni) az összefogáspártok a 2018-as 65 helyett ezúttal 55 mandátumon osztozkodhatnak.

olvasásának folytatása