Gyurcsány nem a kormánypártok pozícióit, hanem a demokráciába vetett hitet ássa alá

A rendszerváltoztatás utáni magyar demokrácia – számos hibája mellett – egyik említésre méltó teljesítménye, hogy mindegyik kormány képes volt kitölteni a ciklusát előrehozott választások szükségessége nélkül (közjogi értelemben persze a ciklus közbeni kormányfő-váltások új kormányok megalakulását jelentették). Ez a struktúra-konzervatív berendezkedés, amely előtérbe helyezte a kormányzati stabilitást (a gyorsabb politikai korrekció méltányolható igényével szemben is) persze jórészt az Alkotmányunkba / Alaptörvényünkbe és a választási rendszerünkbe van kódolva, és csak másodsorban a politikai kultúrába. A másik figyelemreméltó teljesítmény az átadás-átvétel gördülékenysége: a többször megígért, megkísérelt, pénzügyi, büntetőjogi elszámoltatások, a “jogállami leszámolási kísérletek” mellett is természetes módon hatott, hogy a választásokon győztes, a parlamenti többség támogatását élvező pártszövetség alakíthat kormányt, s a kisebbségbe került erők ellenzékbe vonulnak. Ezt az “alkotmányos konszenzust” idáig egyetlen releváns politikai erő sem kezdte ki.