Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Macron nem szorgalmazza az oroszországi rezsimváltást

Oroszország és Ukrajna valamiféle konfliktusa a tömblogika újraéledésével elkerülhetetlen volt

Itthon (talán nem véletlenül) nem kapott túl nagy figyelmet Macron francia elnöknek a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián elhangzott gondolata, miszerint azért nem szorgalmazna rezsimváltást Oroszországban, mert Putyin távozása önmagában nem állítaná meg az ukrajnai eseményeket, hiszen mit sem változtatna az orosz geopolitikai törekvéseken, birodalmi ambíciókon. Putyin orosz elnököt nem felmentve a háború felelőssége alól, azért azt érdemes megjegyezni, hogy az orosz-ukrán konfliktus nem tavaly februárban, és nem is a Krím annektálása idején, de még csak nem is a CIA által megtámogatott euromaidan idején kezdődött, hanem már a Szovjetunió szétesésekor a levegőben volt, és kisebb csoda, hogy a szovjet birodalom nem olyan véres háborúban esett széjjel, mint az államszocialista Jugoszlávia.

“Macron nem szorgalmazza az oroszországi rezsimváltást” olvasásának folytatása

Benne vagyunk az újabb hidegháborúban

Az egyre inkább intézményesülő tömblogika egyre nyugtalanítóbb eszkalációs spirállal fenyeget

Nemrég két dolgot is állítottam. 1.) Azzal, hogy Európa közvetett hadviselő féllé vált, és a mihamarabbi, minél előnyösebb béke helyett a teljes győzelem lázálmát kergeti, egy tartósan befagyó konfliktus részévé válik – bárhogyan is érjen véget a jelenlegi háború. 2.) Miután Oroszország és Európa közé óriási ék került, ami Oroszországot hosszabb távon Kína, Európát pedig az USA alá rendeli, az Egyesült Államok következő geostratégiai célja a kínai befolyás meggyengítése lehet Európában. Látszólag egy regionális konfliktus zajlik a keleti határainkon túl, valójában viszont egyik lokális (lokalizálható) “tünete” a világrend átalakulásának, egy újabb hidegháborús blokkosodásnak. Ezért is helyénvaló, amit korábban írtam, miszerint az orosz-ukrán háború nyugvópontra kerülését követően – történjen ez bármiképpen – sem folytathatjuk ott, ahol békeidőben abbahagytuk, aminek komoly gazdasági, társadalmi hatásai lesznek.

“Benne vagyunk az újabb hidegháborúban” olvasásának folytatása

Nehezebb versenypályán lesz az új Orbán-kormány, mint eddig

Intenzívebb diplomáciai közegben kell majd helytállnia a kormánynak, ahol a hagyományos európai viták mellett egyre erősebbek a hidegháborús reflexek és az ideológiai fixációk

Az Index újságírója engem is kérdezett (a Méltányosság elemzője mellett) az új kormány előtt álló kihívásokról. “A legfontosabb kihívás a gazdasági egyensúlytalanságok kezelése, aminek mindig megvan a társadalmi ára is, és ami az orosz–ukrán konfliktus hosszú távú következményeként a szektorális változásoknak éppúgy megágyazhat, mint egy erőltetettebb gazdasági szerkezetváltozásnak. A nemzetközi hatalmi képlet változása, az új biztonságpolitikai kihívások és annak regionális hatásai, az európai integrációs mélyítés folyamata szintén kihívást támasztanak a föderalista terveket elutasító, reálpolitikai pragmatizmusban, cserealku-diplomáciában hívő kormánnyal szemben” – fejtettem ki.

“Nehezebb versenypályán lesz az új Orbán-kormány, mint eddig” olvasásának folytatása

A V4-ek londoni tanácskozása az EU-nak is erős üzenet

Az egységet erősíti, hogy Európa és benne a Visegrádi országok is ismét “geopolitikai kockázatközösségnek” érezheti magát

Európa egységet mutat. A V4-es együttműködést immár nem osztja meg az Oroszországhoz fűződő viszony. A magyar-lengyel álláspont ugyan több árnyalatban is eltérhet biztonságpolitikai szempontból, ahogy a magyar-szlovák (vagy a magyar-cseh) viszony is a Brüsszellel folyó “jogállamisági viták” kapcsán, de ezeket most elmossa, áthidalja a háborús krízis, a fenyegetettség és a szolidaritás. NATO-szövetségesek ülnek egy asztalnál.

“A V4-ek londoni tanácskozása az EU-nak is erős üzenet” olvasásának folytatása