Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Rekordrészvételt hozhat az április 3-i választás?

Az adott időszakban végzett felmérésekben megjelenő szándékot nem képezik le maradéktalanul a választásnapi részvételi adatok

Az Indexnek adott legutóbbi interjúmban többek között arról is beszéltem, hogy a kampányhajrában mekkora szerepet kap az elkötelezettebb szavazók mozgósítása, és ezzel összefüggésben a tétadás, a bizonytalanok, az ún. impulzusszavazók megnyerése vagy épp a voksolástól való távoltartása. 2018-ban az ellenzék azt gondolta, hogy a magasabb választási részvétel a kormányváltásnak kedvez, azonban miként az eredményekből láthattuk, elsősorban a Fidesz tudott jelentős tartalékokat mozgósítani. Mi lehet most, 2022-ben a helyzet, egyáltalán mennyire magas részvételre számíthatunk a választáson?

“Rekordrészvételt hozhat az április 3-i választás?” olvasásának folytatása

A gazdasági válsághatásainak nagy része csak a választás után fog lecsapódni

Vélhetően a választói attitűdök is némileg megkésve fogják leképezni a reálgazdasági folyamatokat

Az Ugytudjuk.hu újságírója készített velem interjút. Ajánlom mindazoknak a figyelmébe, akiket foglalkoztat, milyen hatások befolyásolják a választásig hátralévő időszak belpolitikai folyamatait.

“A gazdasági válsághatásainak nagy része csak a választás után fog lecsapódni” olvasásának folytatása

Az április 3-i választás tétje összetettebb, a választói magatartás kiszámíthatatlanabb

Alapvető jelentőségű, hogy a külső körülmények kényszerítik-e állandó reaktív szerepbe a feleket, vagy valamilyen módon sikerül tematizálniuk

Sokszor elhangzott az elmúlt hónapokban, hogy a 2022-es választási kampánynak – akár a kormányoldali kommunikáció részéről, akár általánosságban – nincs egyetlen központi témája, egyetlen fő tematikára építő tétadása (mint pl. a 2006-osnak a “jóléti rendszerváltás folytatása” vagy a “rosszabbul élünk, mint 4 éve”, a 2014-esnek a rezsicsökkentés és az újjászervezett állam megvédése vagy a 2018-asnak a migráció). Az április 3-i választás leginkább egy reaktív-intuitív tétet jelöl meg: a kormányzati válságkezelés teljesítményének választói értékelését, valamint azt a lakossági várakozást, miszerint a kormány maradása vagy egy kormányváltás nyújtana leginkább pozitív (gazdasági) perspektívát, szolgálná a stabilitás igényét egy rendkívül bizonytalan nemzetközi környezetben. A miniszterelnök nemzeti (ön)érdekkövetése, a “stratégiai nyugalom” erre az érzületre reflektálnak, miközben az ellenzék hazardírozással vádolja a kormányt.

“Az április 3-i választás tétje összetettebb, a választói magatartás kiszámíthatatlanabb” olvasásának folytatása

A pedagógussztrájk-sorozat elkerülhetetlenül összecsúszik a választási kampánnyal

Az, hogy látszólagos nyugalom tapasztalható-e ezen a szakpolitikai területen, befolyásolhatja a választói közérzetet, a kormány teljesítményével való elégedettséget

Választási kampányidőszakban még inkább érvényes az a tétel, hogy – különösen a közszférát érintő területeken – nincsenek depolitizált megmozdulások. A kormányoldal ennek megfelelően a demonstrálók szakmán belüli kisebbségéről, hangulatkeltésről, politikai motivációról beszél, míg az ellenzék rendszerszintű kritikába önti a pártpolitikai érdekeivel összecsengő szolidaritás-nyilvánítást. Ha megnézzük visszamenőlegesen a különböző közvélemény-kutatási eredményeket, láthatjuk, hogy még a járványhelyzet alatti, “szélcsendesebb” periódusokban is kiemelt szerepet kap a választók problémaspektrumán az oktatásügy kérdése. Attól függően, hogy nyitott kérdésről vagy feleletválasztósról van-e szó, akár dobogós helyen is szerepelhet.

“A pedagógussztrájk-sorozat elkerülhetetlenül összecsúszik a választási kampánnyal” olvasásának folytatása