Újra hidegháborús versenyt futnak az imperialista hatalmak

A hidegháború időszakára tekinthetünk egyfajta versenyfutásként is, ami valójában már a Berlin elfoglalásáért való, erőltetett előrenyomulás (“rush for Berlin”) idején megindult, és a Szovjetunió szétesésekor jutott egy ideig nyugvópontra, óriási geopolitikai vákuumot képezve (aminek akkoriban a Nyugat sem örült, hiszen nem volt rá felkészülve). A mostani hidegháború – amelyben ugyanúgy benne van a potenciál, hogy Ukrajnán túl is “forró” háborúvá váljon – is egy versenyfutás a befolyási zónák kiterjesztéséért, illetve az ellenfél politikai stabilitásának megingatásáért. A nyugati sajtótermékek állandóan napirenden tartják Putyin bukásának, utódlásának és az Oroszországi Föderáció felbomlásának kérdését, miközben az orosz fél szemében az Intermarium-térség és Ukrajna – jóval a háború előtt megindult – felfegyverzése nagyjából egyenértékű, ellenkező előjelű fenyegetés a szovjet vezetés kubai rakétaválságot előidéző politikájával. Természetes, hogy az orosz érdekkel ellentétes, hogy újabb, volt szovjet tagköztársaság csatlakozzon a nyugati politikai, gazdasági, katonai szövetségi rendszerhez. A reálpolitika és a nemzetközi kapcsolatok realista iskolája felülírják a moralizálást – gondoljunk akármit is az orosz agresszióról.

Európa ismét elszenvedi, hogy a feje felett döntenek külhatalmak

Hogy lesz-e NYÍLT háború a szomszédunkban, egyelőre senki nem tudhatja biztosan. Az bizonyos, hogy a konfliktus eszkalálódik Ukrajna és Oroszország, illetve a NATO és Oroszország között. Az észak-atlanti szövetség látszólag egységes, valójában tagjai megosztottak a bevonódás kérdését illetően (Ukrajna nem NATO-tag, a közeli jövőben biztosan nem is válik a szövetség részévé.) Legnyíltabban a horvát államfő beszélt erről, amikor kijelentette: “ha eszkalálódik a helyzet, Horvátország egyetlen katonával sem fog részt venni”. A konfliktus látszólag regionális, és biztonságpolitikai szempontból teljesen érthető igényeket vet fel az orosz medve árnyékában különösen érzékeny (egykori szovjet tagköztársaság) balti államokban, illetve a “hagyományosan” oroszellenes Lengyelországban. A nagyhatalmi játék persze nem az ukrán nép szuverenitásáról, szabadságvágyáról szól (noha kétségkívül jól mutatnak az ilyen nyilatkozatok), hanem ezúttal is a nagy sakkjátszmáról.

Kérdések órája – Ti kérdeztek, én válaszolok I.

Érdekszférák, Niedermüller, vagyonnyilatkozatok, kormányváltás esélye, zöld politika helyzete Magyarországon, az orbáni politika további radikalizálódása – ezekről is kérdeztetek. Az alábbiakban változtatások nélkül közlöm a kérdéseiteket, alattuk pedig a válaszaimat. Mivel nem tisztáztuk a nevek közlésének kérdését, ezért csupán keresztneveket fogok használni a kérdezők esetében (a továbbiakban is ezt a receptet követném, ha Nektek megfelel). Sok kérdést küldtetek, így két részletben válaszolok rájuk. A második blokkot vasárnap olvashatjátok. Akkor csapjunk is bele!