Sem váratlan, sem arányos nem volt az újabb, jogállamisági szankció

Nehéz a kialakult helyzetet önmagában (kontextusból kiragadva) értelmezni, hiszen most már jó ideje állandó politikai kötélhúzás zajlik a magyar kormány és az Európai Bizottság között (az Európai Parlamentet hagyjuk is, hiszen ott pártcsaládok szerint ülnek a képviselők, és természeténél fogva egy pártpolitikai plénumról beszélhetünk, ami időnként erős nyomás alatt tartja a Bizottságot is). Azt is tudjuk, hogy a magyar kormány megítélése nem a legkedvezőbb Brüsszelben, és eleve gyanakvás övez minden itthoni intézményi átalakítást, amely mögött korrupciós kitettséget és/vagy hatalomtechnikai szándékokat látnak. “Politikai zsákmányrendszer” persze máshol is van (pl. amíg működött a proporcionális rendszer Ausztriában, elég mély merítése is volt, mégsem kiáltott senki a jogállamiságért).

Megenyhült Brüsszel, sikerrel járt az Orbán-Scholz tárgyalás? Nézzük az okokat!

Megérkeztek az első elemzések, amelyek arra a következtetésre jutnak, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök Olaf Scholz német szövetségi kancellárral való, berlini tárgyalása és a hazánk számára, a korrupcióellenes harcra az EU által adott türelmi idő (vagyis az uniós források lehívhatósága) között közvetlen összefüggés van. Nos, miközben naivitás volna azt gondolni, hogy a német kormány befolyása nem mérvadó bizonyos, európai szintű, stratégiai döntésekben, mégis túlzó leegyszerűsítés így interpretálni a történteket. Már csak azért is, mert maga a magyar kormányfő fogalmazott úgy a Cicero rendezvényén, hogy bár nem sokat ért el, de élvezte a beszélgetést.

Súlyosan sértheti az európai versenyszabályokat a Bizottság és a német kormány gyakorlata

A Magyar Országgyűlés egymás után szavazza meg azokat az intézkedéseket, intézményi változtatásokat, amelyektől a kormány azt várja, hogy a Bizottság végre rábólint az eddig visszatartott uniós források lehívhatóságára. Bár az ellenzék (és szövetségeseik az Európai Parlamentben) látszatintézkedésekről beszél, nehéz volna azt állítani, hogy a magyar fél negligálja a korábban megfogalmazott, antikorrupciós igényeket. Ráadásul ha a korrupciós kitettségben élen járó, nyakig eladósodott dél-európai országoknak járnak ezek a pénzek (a jobboldali kormány megszavazásáig Olaszországgal szemben sem merültek fel “rendszerszintű jogállamisági aggályok”, és a dél-olaszországi korrupció sem verte ki a biztosítékot, Görögországról vagy épp a nem EU-tag Ukrajnáról nem is beszélve), akkor minden bizonnyal hazánknak is jár.

A demokrácia-vita összes kényes pontja előkerülhet a források lehívhatósága kapcsán

7,5 milliárd euró, Magyarországnak járó támogatás befagyasztását javasolja az Európai Bizottság Johannes Hahn költségvetési biztos ma délelőtti tájékoztatója szerint. A sokat hivatkozott korrupciós kockázati kitettség mellett a “jogállamiság” égisze alatt számos, intézményi (vélemény-pluralitás, bírói függetlenség) és ideológiai töltetű kritika megjelent az indokolások között (legyen szó a migránsok jogairól vagy éppen az LMBTQ+ kérdéséről), holott korábban arról volt szó, hogy sikerült a forrásokról szóló vitát leválasztani egyéb, társadalomszervezési vonatkozású értékkonfliktusokról.