Egyelőre semmi nem utal egy esetleges külpolitikai fordulat előkészítésére

Orbán Viktor évértékelőjének értékelései során hallottam olyan elemzői véleményt, ami arról szólt, hogy a Fidesz az eddigi külpolitikája áthangolását fontolgathatja – különösen az orosz-ukrán háború kapcsán vitt irányvonal módosulhat. Nos, sem a miniszterelnök külképviseleti vezetőknek tartott eligazítása, sem a frakcióülésen elhangzott iránymutatása nem tükröz ilyen jellegű szándékot. Orbán Viktor csupán addig ment el, amit már korábban, a V4-kormányfők találkozóján is megfogalmazott: a stratégiai célokban (Oroszország ne jelentsen veszélyt Európa számára, Ukrajna szuverenitása, integritása megőrzendő) egyetértés van a nyugati és közép-európai NATO-partnerekkel, ugyanakkor az eszközökben (mivel érhető el a béke) már nincsen.

Az európai jólét és a háború utáni konszenzus végét hozhatja el 2023

Orbán Viktor a mai (év végi) nemzetközi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az ország számára a 2023-as év fő céljai a háborúból való kimaradás, valamint az európai recesszióból való kimaradás lesznek. Az már látszik, hogy cseppet sem zökkenőmentes év előtt állunk, de vajon mennyire lehetnek reálisak ezek a célkitűzések?

A beragadt uniós pénzekről és a politikai mozgástérről

Az új, korrupcióellenes hatóság létrehozása kapcsán érdemes három-három tényezőt rögzítenünk. A forint árfolyamát alapvetően három dolog mozgatja: 1.) az energiaárak alakulása és az energia-függőségnek való kitettség (vagyis a gazdasági produktivitás sérülékenysége); 2.) az USD erősödése (“menekülő valuta”), illetve a Fed-del szemben az EKB kamatdöntési stratégiája; 3.) a magyar monetáris politika (MNB) lépéseinek óvatossága. Ezekhez jön még egy percepcionális elem, amelyek a befektetőket megnyugtathatja: a nemzetközi hitelminősítők “osztályzatai”, valamint a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti, forráslehívásról szóló megállapodás közelsége, esélyei.

Nehezebb versenypályán lesz az új Orbán-kormány, mint eddig

Az Index újságírója engem is kérdezett (a Méltányosság elemzője mellett) az új kormány előtt álló kihívásokról. “A legfontosabb kihívás a gazdasági egyensúlytalanságok kezelése, aminek mindig megvan a társadalmi ára is, és ami az orosz–ukrán konfliktus hosszú távú következményeként a szektorális változásoknak éppúgy megágyazhat, mint egy erőltetettebb gazdasági szerkezetváltozásnak. A nemzetközi hatalmi képlet változása, az új biztonságpolitikai kihívások és annak regionális hatásai, az európai integrációs mélyítés folyamata szintén kihívást támasztanak a föderalista terveket elutasító, reálpolitikai pragmatizmusban, cserealku-diplomáciában hívő kormánnyal szemben” – fejtettem ki.