A NATO reneszánszát hozta el az új hidegháborús éra

A NATO-bővítések (Finnország, talán Svédország) után, az eszkalálódó orosz-ukrán háború és Kína globális hatalommá válása mellett úgy tűnik, az észak-atlanti szövetség léte ismét erős legitimációt kapott. Nem volt ez mindig így, különösen a hidegháború végét követő, elmúlt évtizedekben, amikor gyakran előkerült a kérdés: “Van-e még szükség a NATO-ra?”

Kormányátalakítást hozhat a német védelmi miniszter bukása

Lemondott a német védelmi miniszter, akit teljesen jogosan bíráltak a Bundeswehr siralmas állapota miatt. Németország esetében ugyanis nemcsak a koalíciós kormányon belüli politikai sakkjátszma és a(z) amerikai NATO-akarat függvénye, hogy mekkora támogatást képes nyújtani most éppen Ukrajna irányában, hanem – a fejlett védelmi ipar ellenére – a hadsereg állapotáé is. Az pedig nincsen jó bőrben, köszönhetően annak, hogy a szövetségi kormányokban a védelmi tárca hagyományosan “mostohagyerek” (a ’68-as szellemi generáció szemében a védelmi képességek komolyan vétele egyenlő a német militarizmus újjáéledésének rémével, meg szavazatszerzés céljából nem is kifizetődő). Ráadásul egy ideje szokássá vált “kvótanőket” állítani a védelmi minisztérium élére, akiknek legtöbbször semmiféle tapasztalatuk nincsen a témában, de azért jól mutat, hogy még egy női miniszter van.