Van-e európai ellenszer az amerikai protekcionizmusra és a német szubvenciókra?

A mostani geopolitikai játszmában Európa egyre inkább alárendelődik az USA-nak. Ezt mostanra egyre kevesebben tagadják, legfeljebb abban vannak viták, hogy ez jó vagy rossz dolog-e, illetve Európának reálisan volt-e, van-e más választási lehetősége. Ugyanakkor az “európai stratégiai szuverenitás” némi életjelet is mutat, igaz, nem ott, ahol arra most a legnagyobb szükség volna, vagyis az önálló védelempolitika területén, hanem az elvesztett gazdasági versenyképesség visszanyerésének törekvésében, ahol egyre erősebb kontúrokkal jelenik meg az USA és az EU ellenérdekeltsége. Az energiaválság ideje alatti, diplomáciai üzengetés már megpendítette a “barátoktól mi számít méltányos árnak a kereskedelemben” kérdését (pl. Macron francia elnök beszélt erről), most azonban újabb fejtörést okoz az európai gazdaságnak az Egyesült Államok protekcionista politikája, amivel az amerikai gazdasági szereplők árképzésébe, így a szabad verseny feltételeibe is mélyen belenyúlna Washington.

A koronavírus elhozta az „aranykor” végét, jöhet a gazdaságélénkítés

Miután alig találhatunk olyan hírt, ami ne a járványhelyzettel foglalkozna, ugyanakkor sem virológus, sem egyéb, epidemiológiai szakember nem vagyok (még ha divat “mindenhez is” érteni), így ezúttal a várható gazdasági hatásokról írtam. Ahogy az egészségügyi kockázatok tekintetében sem megengedhető most a felelőtlen kommunikáció, úgy a várható gazdasági hatások súlyossága kapcsán sem láthatunk még tisztán, így érdemes önmérsékletet tanúsítani a különböző válságszcenáriók felfestésekor. Egyelőre mindenki kivár, mérlegel, bizakodik – és lehetőség szerint szárazon tartja a puskaport.