Van-e európai ellenszer az amerikai protekcionizmusra és a német szubvenciókra?

A mostani geopolitikai játszmában Európa egyre inkább alárendelődik az USA-nak. Ezt mostanra egyre kevesebben tagadják, legfeljebb abban vannak viták, hogy ez jó vagy rossz dolog-e, illetve Európának reálisan volt-e, van-e más választási lehetősége. Ugyanakkor az “európai stratégiai szuverenitás” némi életjelet is mutat, igaz, nem ott, ahol arra most a legnagyobb szükség volna, vagyis az önálló védelempolitika területén, hanem az elvesztett gazdasági versenyképesség visszanyerésének törekvésében, ahol egyre erősebb kontúrokkal jelenik meg az USA és az EU ellenérdekeltsége. Az energiaválság ideje alatti, diplomáciai üzengetés már megpendítette a “barátoktól mi számít méltányos árnak a kereskedelemben” kérdését (pl. Macron francia elnök beszélt erről), most azonban újabb fejtörést okoz az európai gazdaságnak az Egyesült Államok protekcionista politikája, amivel az amerikai gazdasági szereplők árképzésébe, így a szabad verseny feltételeibe is mélyen belenyúlna Washington.

A gazdasági válságmenedzselési fókuszt az új kormányzati struktúra is leképezi

A gazdasági válságmenedzselés (tartós növekedés, stagfláció megakadályozása, egyensúlyi pályára való visszatérés) a következő ciklus meghatározó kormányzati kihívása lesz (a megváltozott nemzetközi, biztonságpolitikai helyzet kezelésével együtt). Ezt tükrözi az új kormány struktúrája, az egyes minisztériumok (miniszterek) feladatköre is. A nemzetgazdaság teljesítőképességét ugyanis egyszerre több tárca is szolgálni hivatott.

A gazdasági évnyitón Orbán eredményekről és kockázatokról beszélt

“A válságkezeléssel kapcsolatban Orbán Viktor elmondta, hogy a 7,1 százalékos növekedéshez hasonló utoljára 1977-ben volt. […] Magyarország beruházási rátája a 2. legmagasabb volt az Európai Unióban.” A miniszterelnök abban is bizakodó, hogy az árstop hatására is jól érzékelhető inflációt 6 százalék alá lehet szorítani az év végéig, emellett több rendszerszintű, a gazdaság szerkezetét érintő kihívást is azonosított a következő időszakra előre tekintve.

Nem a nemzeti nagytőkének van szüksége forrásinjekcióra, hanem a kkv-szektornak

A magyar gazdaságpolitika bírálói gyakran felvetik, hogy a centralizált, fejlesztő állam, amely magán viseli az állammonopolista kapitalizmus bizonyos jegyeit (akkor is, ha például az adópolitika vagy a munkavállalói jogok tekintetében inkább beágyazott neoliberális recepteket láthatunk), nem tud jelentős sikereket felmutatni a nemzetgazdasági szereplők nemzetközi versenyképessége terén.