Gyurcsány Ferenc érti, hogyan működik a show, és miért kell a verseny

Kettős kommunikációt folytat a Demokratikus Koalíció: a kormányoldal meghatározó és elszánt kihívójaként pozícionálja magát a párt, miközben Gyurcsány Ferenc folyamatosan a DK erejét fitogtatja az ellenzéki térfélen. Az Index elemzőket kérdezett arról, hogyan kell értelmezni a párt manővereit, és mit kell tudni az ellenzéki térfélen látható mozgásokról.

Jakab Péter konyhájában ezúttal a választási kudarc “fine diningját” készítette el

Összehasonlításképpen: a Jobbik a 2010-es országgyűlési választáson 855.436, 2014-ben 1.020.476, 2018 áprilisában pedig 1.092.806 listás szavazatot kapott. Az elmúlt hetek elemzései, amelyek arról szóltak, hogy a Jobbik (korábbi) szavazótáborának jelentős része átpártolt, illetve passzív maradt, mind a korábbi (pártlistás) szavazatszámok, mind a párt egyéni (közös) jelöltjeinek legutóbbi eredményei által beigazolódott.

A választási vereség tanulsága: a terepmunka, a szervezetépítés sosem spórolható meg és korántsem pénzkérdés

A választást követő elemzések többsége korántsem kezeli kiemelten az ellenzéki vereség okai között a szervezeti hiányosságokat. Természetesen az ellenzék logisztikai ereje összehasonlíthatatlanul kisebb a kormányoldaléhoz képest, mégis meglepő volt, hogy korábban erős ellenzéki bástyáknak számító városok – Szombathely, Miskolc, Dunaújváros – is elestek, a kisebb településeken pedig egyenesen katasztrofálisan szerepelt az immáron összefogott hat párt.

Az “összefogásmantra” jégre vitte az ellenzéki stratégiai tervezést

Egy ilyen választási eredmény után – érthető módon – megszaporodtak az “én előre megmondtam” jellegű hozzászólások. Akkor is, ha ilyen arányú kormánytöbbséget, ilyen mértékű ellenzéki szavazatvesztést sem a politikai elemzők, sem a közvélemény-kutatók nem prognosztizáltak. (Utóbbiak többsége egyébként megint magyarázhatná a bizonyítványt.) Emlékezzünk csak rá, hányszor hallottuk az “összefogás-mantrát”, azt a tézist, hogy az egyes, ellenzéki pártok szavazótábori nemcsak összeadhatók kölcsönös taszító hatások nélkül, de önmagában az “egy lista – közös jelöltek” képlet még többletszavazókat is bevonz. Nem így történt. 2018-hoz képest (amikor nem volt összefogás) 2022-ben az ellenzéki koalíció pártjainak közös listája 680 ezer szavazattal kevesebbet kapott (a Mi Hazánkra átszavazókkal együtt ez 1 millió közeli), mint 4 évvel ezelőtt e pártok önálló listái együttesen.