Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

A nagy testvér árnyékából nehéz kilépnie a német-francia tandemnek

Scholz és Macron küszködnek, hogy az USA által diktált tömbösödéssel szemben fenntartsák a transznacionális kapitalizmus globális rendszerét

Olaf Scholz egyre vékonyabb jégen lépked: a koalíciós partner Zöldek (akik a külügyi tárcát is viszik) követelései erősebb háborús bevonódást jelentenének Németország számára, amit a szövetségi kancellár igyekszik elkerülni. A koalíciós feszültséget a külső (főként amerikai) nyomás és az ellenzéki CDU háborúpárti álláspontja teszi különösen veszélyessé a szociáldemokraták számára. Miközben Scholz Macron francia elnökkel együtt győzködi Zelenszkijt arról, hogy az ukrán elnök legyen nyitott a béketárgyalások megkezdésére, a német kancellár igyekszik az amerikaiak következő követelésének, a Kínával való kereskedelmi háborúnak és szankcióknak elébe menni. Scholz szerint Kína deklarálta Németországnak, hogy nem fog fegyvereket szállítani Oroszországnak, miközben az USA ennek ellenkezőjéről nem mutatott be meggyőző bizonyítékokat.

“A nagy testvér árnyékából nehéz kilépnie a német-francia tandemnek” olvasásának folytatása

Fordulat következhet az orosz-ukrán háború rendezési lehetőségeiben

A közelgő tél, a változó közhangulat, az amerikai félidős választások és az uniós döntési kompromisszumkényszer nyithatnak új fejezetet

Lassan újabb mérföldkőhöz érkezik az orosz-ukrán háború előrehaladása és rendezésének lehetősége. Miközben egy ideje már patthelyzet-közeli állapotot látunk a frontsávokban kisebb-nagyobb ukrán sikerekkel, a hátországban a kritikus infrastruktúrát célzó, orosz támadásokkal, a helyzet alapvetően megváltozhat a következő hónapokban, és ehhez még átütő előrenyomulás sem kell.

“Fordulat következhet az orosz-ukrán háború rendezési lehetőségeiben” olvasásának folytatása

A verbális polgárháborút idéző amerikai politikai kommunikációhoz igazodó, hazai progresszívekről

Ismét beigazolódott: a progresszívek morális iránytűje a kettős mérce

Nemrég a Tranziton a Momentum új, nem túl jó debattőri képességekkel rendelkező elnöke számon kérte Fideszes ellenfelén OrbánViktor 2002-es, “a haza nem lehet ellenzékben” mondatát, mint intő példát a nemzet-és demokrácia-felfogásra. A Momentum (és általánosságban az európai baloldal és progresszív “liberálisok”) köztudottan egyfajta igazodási pontként tekintenek az egyébként végtelenül megosztott, a hideg polgárháború szélére sodródott Egyesült Államokra, azon belül is a Demokrata párti adminisztrációra.

“A verbális polgárháborút idéző amerikai politikai kommunikációhoz igazodó, hazai progresszívekről” olvasásának folytatása

Euroatlanti integráció: igen – pragmatizmust nélkülöző, szervilis külpolitika: nem

A nyugati versus keleti orientáció narratíváját az ellenzék régóta építgeti, miközben e leegyszerűsítésben a nemzeti érdek és Európa stratégiai autonómiájának esélye sikkad el

Az európai energiaválság közepette Magyarországnak (is) alapvető érdeke a hosszú távú gázszállítás biztosítása. A magyar miniszterelnök a Putyin elnökkel való keddi találkozó előtt telefonon egyeztetett a francia elnökkel és a NATO főtitkárával is, hiszen a jelenlegi, kényes helyzetben fontos az egységes álláspont képviselete. Orbán Viktor korábban leszögezte: a magyar álláspont lényege a “deeszkaláció”, a konfliktus békés rendezése, a magyar külpolitika pedig pragmatikus módon, a transzatlanti szövetségi rendszer követelményeinek és a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének szellemében kíván eljárni.

“Euroatlanti integráció: igen – pragmatizmust nélkülöző, szervilis külpolitika: nem” olvasásának folytatása