Miért nem fog Ukrajna – a brüsszeli ígéretek ellenére – belátható időn belül csatlakozni az Európai Unióhoz?

Érdemes elöljáróban megjegyezni, hogy nincs “soron kívüli” EU-csatlakozás, ezen a létrán nem lehet egyszerre több fokot átlépni. A tagállam-jelölteknek teljesíteniük kell a tagság minden egyes, objektív feltételét az általános állami működéstől a közös piaci integrációra való érettségen át egészen az egyes ágazati politikai regulációkig. Erre szolgál az egyes fejezetek külön-külön történő áttárgyalása és a megfelelő jogszabályi változtatások implementálása, illetve előrehaladás során az eredmények monitoringozása. Ha erőfeszítések nélkül, “királyi úton” válhatna bármely ország EU-tagállammá, hosszú jogharmonizációs törekvések és piaci teljesítmény nélkül, a közös piac csakhamar működésképtelenné válna.

Az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódása kényszerpályára állítja a magyar diplomáciát is

A kelet-ukrajnai szakadár területek Oroszország általi függetlenségének elismerése új fejezetet nyithat az egyébként is hidegháborús hangulattól fűtött konfliktusban. Ha az eszkaláció folytatódik, a felek pedig az erő és elrettentés politikáját helyezik a józan tárgyalási pozíciók elébe, az nemcsak súlyos instabilitást hozhat a régiónkban, hanem Magyarország is komoly külpolitikai nyomás alá helyeződhet.

Európa ismét elszenvedi, hogy a feje felett döntenek külhatalmak

Hogy lesz-e NYÍLT háború a szomszédunkban, egyelőre senki nem tudhatja biztosan. Az bizonyos, hogy a konfliktus eszkalálódik Ukrajna és Oroszország, illetve a NATO és Oroszország között. Az észak-atlanti szövetség látszólag egységes, valójában tagjai megosztottak a bevonódás kérdését illetően (Ukrajna nem NATO-tag, a közeli jövőben biztosan nem is válik a szövetség részévé.) Legnyíltabban a horvát államfő beszélt erről, amikor kijelentette: “ha eszkalálódik a helyzet, Horvátország egyetlen katonával sem fog részt venni”. A konfliktus látszólag regionális, és biztonságpolitikai szempontból teljesen érthető igényeket vet fel az orosz medve árnyékában különösen érzékeny (egykori szovjet tagköztársaság) balti államokban, illetve a “hagyományosan” oroszellenes Lengyelországban. A nagyhatalmi játék persze nem az ukrán nép szuverenitásáról, szabadságvágyáról szól (noha kétségkívül jól mutatnak az ilyen nyilatkozatok), hanem ezúttal is a nagy sakkjátszmáról.