Az “összefogásmantra” jégre vitte az ellenzéki stratégiai tervezést

Egy ilyen választási eredmény után – érthető módon – megszaporodtak az “én előre megmondtam” jellegű hozzászólások. Akkor is, ha ilyen arányú kormánytöbbséget, ilyen mértékű ellenzéki szavazatvesztést sem a politikai elemzők, sem a közvélemény-kutatók nem prognosztizáltak. (Utóbbiak többsége egyébként megint magyarázhatná a bizonyítványt.) Emlékezzünk csak rá, hányszor hallottuk az “összefogás-mantrát”, azt a tézist, hogy az egyes, ellenzéki pártok szavazótábori nemcsak összeadhatók kölcsönös taszító hatások nélkül, de önmagában az “egy lista – közös jelöltek” képlet még többletszavazókat is bevonz. Nem így történt. 2018-hoz képest (amikor nem volt összefogás) 2022-ben az ellenzéki koalíció pártjainak közös listája 680 ezer szavazattal kevesebbet kapott (a Mi Hazánkra átszavazókkal együtt ez 1 millió közeli), mint 4 évvel ezelőtt e pártok önálló listái együttesen.

Rekordrészvételt hozhat az április 3-i választás?

Az Indexnek adott legutóbbi interjúmban többek között arról is beszéltem, hogy a kampányhajrában mekkora szerepet kap az elkötelezettebb szavazók mozgósítása, és ezzel összefüggésben a tétadás, a bizonytalanok, az ún. impulzusszavazók megnyerése vagy épp a voksolástól való távoltartása. 2018-ban az ellenzék azt gondolta, hogy a magasabb választási részvétel a kormányváltásnak kedvez, azonban miként az eredményekből láthattuk, elsősorban a Fidesz tudott jelentős tartalékokat mozgósítani. Mi lehet most, 2022-ben a helyzet, egyáltalán mennyire magas részvételre számíthatunk a választáson?

Húsz év alatt a “jót megtartjuk” ígéretéből mostanra teljes asztalsöprés lett

Normális országban négy évenként nem kezdődik újra az élet.” “Az a kormány, amely az elődjének a kötelezettségeit nem folytatta, az nem a következő kormány lesz. […] A következő kormány, Miniszterelnök Úr, olyan kormány lesz minden bizonnyal, amelyik az elődje törvényesen vállalt kötelezettségeit teljesíteni fogja. […] Én azt gondolom, hogy mi egy jogállamban élünk, […] és hadd mondjam, hogy a jogbiztonság sokkal fontosabb nekem, közgazdászként is, minthogy egy-két szerződést azért változtassunk meg, hogy nekünk legyen igazunk. […] Az ösvény az, hogy a másik oldalt is meg kell hallgatni és meg kell egyezni vele. – hangzott el Medgyessy Péter szájából a 2002-es Orbán-Medgyessy választási vitán.

Mégis kit akar MZP meggyőzni arról, hogy Gyurcsány sarokba lesz állítva?

A parlamenti matematika szerint az ellenzéknek csakis akkor lehet – miként Márki-Zay Péter mondja – “nagyobb súlya” – még ha számbelileg több képviselője is van, mint egy koalíciós kormány egyik vagy másik kormánypárti frakciójának – ha a kormány nem egységes, számos esetben nem tud álláspontjának szavazattöbbséget biztosítani az Országgyűlésben. Egy nem konszenzuális politikai kultúrájú országban, ahol konfrontatív elitviselkedés jellemző, a “nagykoalíciós” alkuknak pedig nincs hagyománya, a politikai befolyás mértékét alapvetően eldönti, hogy egy képviselőcsoport a parlamenti patkó kormány- vagy ellenzéki oldalán foglal helyet.