Az európai politikában napirenden szereplő issue-k a Fidesz kampányüzeneteit erősítik

Az új német szövetségi kormány programjában szereplő politikai irányok (föderalizmus, Németország “bevándorló hátterű ország”), az EU Tanácsának francia soros elnöksége által napirendre emelendő schengeni és dublini reform, illetve az ezekhez kapcsolódó jogi, társadalomszervezési, ideológiai viták a 2021-es magyarországi választás előtt ismét felértékelik a nemzeti szuverenitás és a bevándorlás kérdéskörét. Az Európát sújtó energiakrízis, a háztartások költségeinek növekedése és annak kezelési lehetőségei aktuálissá teszik ismét a rezsicsökkentési témakört. Mindkét tényező a kormánypárti napirendalakításnak kedvez.

Macron és Orbán valóban “politikai ellenfelek és európai partnerek”

Emmanuel Macron Franciaországa a német-portugál-szlovén elnökségi triót követően veszi át jövő évtől az EU Tanácsának soros elnökségét. A francia elnök új lendületet kíván adni az európai integrációnak, amihez a másik 26 tagállam állam- és/vagy kormányfőjét meg kell győznie a “stratégiai szuverenitáshoz” szükséges jog- és hatáskörök bővítése, egyes, uniós szintű regulációk felülvizsgálata érdekében. Macronnak ugyanakkor célja az is, hogy a Merkel-korszakot követően Franciaország átvehesse Németországtól, Európa legerősebb gazdaságától az unió politikai motorjának, vízióadójának szerepét.

Az új német kormány várhatóan szakít majd a Merkel-féle külpolitikai pragmatizmussal

“Kiderült, hogy a magyaroknak és más közép-európaiaknak a haza immanens, a nemzet origó, hazaszeretet nélkül nincs egészséges érzelmi élet. Kiderült, hogy a németek az európai civilizáció másik ösvényén haladnak, valamiféle posztkeresztény és posztnemzeti állapot felé” – olvasható az Orbán Viktor nevével jegyzett, a miniszterelnok.hu oldalon megjelent írásban, amely a hivatalából holnapután távozó Angela Merkelt búcsúztatja. A kormányfő harcostársának nevezi a Németországot 2005 óta vezető kancellárt, ugyanakkor megjegyzi: a kettejük politikája közötti törést a migrációs válság 2015-ös berobbanása és annak utóélete jelentette.

Az EU vezetői most szolidaritást vállalnak azzal, amit eddig elítéltek

Miközben az EU-ban dúl a kerítésfinanszírozási háború (a belarusz-lengyel határon ugye humánus, de legalább szükséges módja a védekezésnek, míg a balkáni országokkal szomszédos schengeni határokon már nem az a Bizottság szerint), az Európai Néppárt alelnöke, az EU korábbi Brexit-ügyi főtárgyalója, korábbi EU-biztos (aki a francia Köztársaságiak – egyik elnökjelölt-aspiránsa), Michel Barnier szerint a külső migráció “kicsúszott az EU kezéből”, Franciaország pedig “elveszítette az ellenőrzést a bevándorlás felett”. Ma már Brüsszelben is kezdik felfedezni, hogy a külső határait védő Közösség nem az “Európa-erőd” építéséről szól, hanem Európa biztonságáról, a belső piac egységének, ezen belül a tagállamok közti mozgás szabadságának fenntarthatóságáról.