Tovább hasít a zöldhasú, de az amerikai gazdaság felett is gyűlnek a viharfellegek

Régen volt olyan, hogy az elemzők ne örültek volna a vártnál kedvezőbb foglalkoztatási adatoknak az Egyesült Államokban. A becsült 250 ezer helyett a szeptemberi 263 ezer új munkahellyel 3,5 százalékra esett a munkanélküliségi ráta. Csakhogy ez azt jelzi, hogy a gazdaságot továbbra sem sikerült hűteni, ami tovább gerjeszti az inflációt. Az USA politikai és monetáris döntéshozói két rossz közül választhatnak: vagy az egyre magasabb inflációt fékezik meg, vagy igyekeznek elkerülni a recessziót és a nyomában járó, magas munkanélküliséget. Az elemzőket most leginkább az emelkedett infláció, a gyorsan emelkedő kamatlábak és mennyiségi szigorítás aggasztják.

Nem csak a forintot izzasztja az eszkalálódó válsághelyzet

Az angol font is történelmi mélységbe került az amerikai dollárral szemben, a Bank of England pedig folytathatja a kamatemelési ciklust, hogy lépést tartson a növekvő inflációval. Utóbbi ebben az évben csaknem nulla közeli szintről emelte 2,25 százalékra az alapkamatot, és rendkívüli kamatemelésről is dönthet a közeli jövőben, miként az a konzervatív pártiak már meglebegtették az elmúlt napokban. Eközben az amerikai Fed (kvázi központi bank) az amerikai gazdaság tartós recesszióba süllyedését kockáztatva folytatja a “sólyompolitikának” nevezett kamatemelési stratégiáját. A jelenlegi válsághelyzetben az USD továbbra is menekülő valutaként funkcionál, a dollár erősödésével párhuzamosan pedig gyengülnek a nemzeti valuták. Az euró után a font is mélypontra jutott, a kínai jüan 8 százalékot gyengült egy év alatt a dollárral szemben.

Kincstári optimizmus lengi körül a megszavazott költségvetést

Júniusban már írtam a vármegyék és a főispánok kérdéséről, valamint az önkormányzati és az EP-választások egyidejű megtartásáról (ITT). Arról sem érdemes sokat beszélni, hogy Novák Katalin aláírta a “katatörvényt”, hiszen a köztársasági elnök csak gyenge vétóval rendelkezik, amivel ideig-óráig képes megakasztani a jogalkotó szándékát, így sem a politikai, sem az alkotmányossági vétó nem gördítene érdemi akadályt az elfogadás elé (még ha volna is ilyen szándék). Beszélhetünk persze méltányossági elvről vagy jogbiztonságról, ám egyértelmű, hogy az adóév közbeni változtatás mögött a (rövid távú) költségvetési szempont az elsődleges – legalább a részlegesen elzárt uniós pénzcsapok újranyitásáig. Érdemes ugyanakkor néhány szót szólni a 2023-as évi központi költségvetésről, amelyről szóló törvényjavaslatot a mai napon fogadta el a parlament.

Az előttünk álló időszak legnagyobb politikaformáló ereje a gazdasági bizonytalanság

Az eurózóna inflációja márciusban 7,5 százalékra gyorsult. Magyarországon szintén márciusi adat a 8,5 százalék. Ezzel hazánk az európai alsó-középmezőnyben helyezkedik el, kedvezőbb adatot produkálva a másik három visegrádi országnál. Közben az amerikai dollár inflációja is elérte mostanra a 8,5 százalékos szintet. Az általános pénzromlási trend folytatódni látszik, várhatóan tartós jegybanki beavatkozásokat, monetáris szigort maga után vonva, a stagfláció veszélyét hordozva.