Egyelőre semmi nem utal egy esetleges külpolitikai fordulat előkészítésére

Orbán Viktor évértékelőjének értékelései során hallottam olyan elemzői véleményt, ami arról szólt, hogy a Fidesz az eddigi külpolitikája áthangolását fontolgathatja – különösen az orosz-ukrán háború kapcsán vitt irányvonal módosulhat. Nos, sem a miniszterelnök külképviseleti vezetőknek tartott eligazítása, sem a frakcióülésen elhangzott iránymutatása nem tükröz ilyen jellegű szándékot. Orbán Viktor csupán addig ment el, amit már korábban, a V4-kormányfők találkozóján is megfogalmazott: a stratégiai célokban (Oroszország ne jelentsen veszélyt Európa számára, Ukrajna szuverenitása, integritása megőrzendő) egyetértés van a nyugati és közép-európai NATO-partnerekkel, ugyanakkor az eszközökben (mivel érhető el a béke) már nincsen.

Kormányátalakítást hozhat a német védelmi miniszter bukása

Lemondott a német védelmi miniszter, akit teljesen jogosan bíráltak a Bundeswehr siralmas állapota miatt. Németország esetében ugyanis nemcsak a koalíciós kormányon belüli politikai sakkjátszma és a(z) amerikai NATO-akarat függvénye, hogy mekkora támogatást képes nyújtani most éppen Ukrajna irányában, hanem – a fejlett védelmi ipar ellenére – a hadsereg állapotáé is. Az pedig nincsen jó bőrben, köszönhetően annak, hogy a szövetségi kormányokban a védelmi tárca hagyományosan “mostohagyerek” (a ’68-as szellemi generáció szemében a védelmi képességek komolyan vétele egyenlő a német militarizmus újjáéledésének rémével, meg szavazatszerzés céljából nem is kifizetődő). Ráadásul egy ideje szokássá vált “kvótanőket” állítani a védelmi minisztérium élére, akiknek legtöbbször semmiféle tapasztalatuk nincsen a témában, de azért jól mutat, hogy még egy női miniszter van.

Benne vagyunk az újabb hidegháborúban

Nemrég két dolgot is állítottam. 1.) Azzal, hogy Európa közvetett hadviselő féllé vált, és a mihamarabbi, minél előnyösebb béke helyett a teljes győzelem lázálmát kergeti, egy tartósan befagyó konfliktus részévé válik – bárhogyan is érjen véget a jelenlegi háború. 2.) Miután Oroszország és Európa közé óriási ék került, ami Oroszországot hosszabb távon Kína, Európát pedig az USA alá rendeli, az Egyesült Államok következő geostratégiai célja a kínai befolyás meggyengítése lehet Európában. Látszólag egy regionális konfliktus zajlik a keleti határainkon túl, valójában viszont egyik lokális (lokalizálható) “tünete” a világrend átalakulásának, egy újabb hidegháborús blokkosodásnak. Ezért is helyénvaló, amit korábban írtam, miszerint az orosz-ukrán háború nyugvópontra kerülését követően – történjen ez bármiképpen – sem folytathatjuk ott, ahol békeidőben abbahagytuk, aminek komoly gazdasági, társadalmi hatásai lesznek.

Az ukrán külügy illúziókat kerget, a háborús lázálom folytatódik

“Ukrajna háborús veresége, amelyet Orbán Viktor közvetve szorgalmaz, az orosz agresszió közvetlen fenyegetésével járna Magyarország és a magyarok számára” – írja az ukrán külügy. Ízlelgessük e sorokat! Most attól tekintsünk el, hogy Orbán Viktor és Magyarország geopolitikai súlyánál, gazdasági és katonai potenciáljánál fogva nyilván nem fogja eldönteni ezt a háborút. Ha a fején pörög, akkor sem.