Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Megmenti a Jobbikot és a Párbeszédet a névváltoztatás?

Újrapozícionálás, identitáskeresés, létigazolás, hely a nap alatt és autonómia a DK-val szemben

“Rövid időn belül két ellenzéki párt is nevet változtatott: a Jobbik és a Párbeszéd kitette az irányjelzőket, de elemzők szerint ezek válságjelzőknek is tekinthetőek. A közelmúltban mindkét pártnak 1-2 százalékos támogatást mértek. A kérdés, hogy mit segít rajtuk, ha a nevük mellé teszik az értékvállalásukat.” Az Index újságírója engem is kérdezett.

“Megmenti a Jobbikot és a Párbeszédet a névváltoztatás?” olvasásának folytatása

Az ellenzék nem tud a politikája mögé társadalmi többséget állítani

A jelenlegi ellenzék sem a keresletorientált programadásban, sem a társadalmi tudatformálásban nem jeleskedik

Az ellenzék politikaformálásának egyik visszatérő, lényeges gyengesége, hogy mondanivalója nagyjából a kormány mondanivalójának antitézise és a nyugati (eurofönderalista, transzatlantista) főáram mechanikus mintakövetése között húzódik. Ezzel szemben a kormánypártok állandóan mérik és aktívan formálják a hazai közvéleményt. Mindezt nemcsak a számukra rendelkezésre álló, kommunikációs csatornákon keresztül teszik, hanem a sikeres narratívépítés bázisán is. Éppen ezért csupán egy eleve kormányellenes választói bázis rezonál az olyan, meglehetősen leegyszerűsítő üzenetekre, miszerint a magyar kormány ki akar lépni az Európai Unióból, illetve Moszkva akaratát hajtja végre.

“Az ellenzék nem tud a politikája mögé társadalmi többséget állítani” olvasásának folytatása

Poitológus-polémia: Megosztja-e a Fidesz táborát az orosz-ukrán háború hatása?

Orbán Viktor régóta építi a “háborús” vagy válságkezelő miniszterelnök imázsát – ez most, a stabilitás iránti fokozott igény idején kifizetődhet

Idehaza elemzői polémia indult arról, hogy az orosz-ukrán háború mennyiben befolyásolhatja a magyar választási kampányt. Török Gábor fogalmazta meg, hogy a kormánypártok szavazótáborát elbizonytalaníthatja a magyar-orosz kapcsolatokban a napokban, hetekben kényszerűen végbemenő külpolitikai váltás. Ezzel kapcsolatban én is elmondtam a véleményemet, hogy ezt mennyire látom reális veszélynek az április 3-ig hátralévő időtávon. Egy jelentős körülményre viszont hadd hívjam fel a figyelmet. Ahogy írtam is, válságidőszakban a stabilitás különösen fontos attribútum. Amennyiben a kormány kompetensnek tudja mutatni magát a válságkezelésben (biztosítja az ország védelmét, humanitárius segítséget nyújt, képes a háborús menekültek ideiglenes elhelyezésére, ellátására), emellett képes megadni az átlagválasztó számára a szubjektív biztonságérzetet egy, a médiában is hangsúlyosan megjelenő, objektív fenyegetettség kapcsán, akár profitálhat is a helyzetből.

“Poitológus-polémia: Megosztja-e a Fidesz táborát az orosz-ukrán háború hatása?” olvasásának folytatása

Az önbeteljesítő jóslatokról és a csodavárásról

Kérdés, hogy az ellenzéki térfélen válhat-e egy önbeteljesítő jóslattá a kormányváltás esélyeivel kapcsolatos választói pesszimizmus

Vannak-e önbeteljesítő jóslatok a politikában? Bizonyosan. A legerősebb ilyen jóslat a választói közérzet és várakozások alakulásával függ össze. Erről szóltak az előző heti hírek, hogy milyen odds-ok mellett lehet fogadni a kormánypártok vagy az ellenzéki koalíció győzelmére. A jogi, gazdasági környezet vizsgálata fontos, ám ezeket leginkább választói attitűdkutatásokkal mérhetik fel közvélemény-kutatók. A választáshoz közeledve az ilyen felmérések egyre inkább felértékelődnek. Három okból is.

“Az önbeteljesítő jóslatokról és a csodavárásról” olvasásának folytatása