Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Macron nem szorgalmazza az oroszországi rezsimváltást

Oroszország és Ukrajna valamiféle konfliktusa a tömblogika újraéledésével elkerülhetetlen volt

Itthon (talán nem véletlenül) nem kapott túl nagy figyelmet Macron francia elnöknek a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián elhangzott gondolata, miszerint azért nem szorgalmazna rezsimváltást Oroszországban, mert Putyin távozása önmagában nem állítaná meg az ukrajnai eseményeket, hiszen mit sem változtatna az orosz geopolitikai törekvéseken, birodalmi ambíciókon. Putyin orosz elnököt nem felmentve a háború felelőssége alól, azért azt érdemes megjegyezni, hogy az orosz-ukrán konfliktus nem tavaly februárban, és nem is a Krím annektálása idején, de még csak nem is a CIA által megtámogatott euromaidan idején kezdődött, hanem már a Szovjetunió szétesésekor a levegőben volt, és kisebb csoda, hogy a szovjet birodalom nem olyan véres háborúban esett széjjel, mint az államszocialista Jugoszlávia.

“Macron nem szorgalmazza az oroszországi rezsimváltást” olvasásának folytatása

Újra hidegháborús versenyt futnak az imperialista hatalmak

Az instabilitás, a szétesés nemcsak Oroszországot fenyegeti

A hidegháború időszakára tekinthetünk egyfajta versenyfutásként is, ami valójában már a Berlin elfoglalásáért való, erőltetett előrenyomulás (“rush for Berlin”) idején megindult, és a Szovjetunió szétesésekor jutott egy ideig nyugvópontra, óriási geopolitikai vákuumot képezve (aminek akkoriban a Nyugat sem örült, hiszen nem volt rá felkészülve). A mostani hidegháború – amelyben ugyanúgy benne van a potenciál, hogy Ukrajnán túl is “forró” háborúvá váljon – is egy versenyfutás a befolyási zónák kiterjesztéséért, illetve az ellenfél politikai stabilitásának megingatásáért. A nyugati sajtótermékek állandóan napirenden tartják Putyin bukásának, utódlásának és az Oroszországi Föderáció felbomlásának kérdését, miközben az orosz fél szemében az Intermarium-térség és Ukrajna – jóval a háború előtt megindult – felfegyverzése nagyjából egyenértékű, ellenkező előjelű fenyegetés a szovjet vezetés kubai rakétaválságot előidéző politikájával. Természetes, hogy az orosz érdekkel ellentétes, hogy újabb, volt szovjet tagköztársaság csatlakozzon a nyugati politikai, gazdasági, katonai szövetségi rendszerhez. A reálpolitika és a nemzetközi kapcsolatok realista iskolája felülírják a moralizálást – gondoljunk akármit is az orosz agresszióról.

“Újra hidegháborús versenyt futnak az imperialista hatalmak” olvasásának folytatása