Sokszor elhangzott az elmúlt hónapokban, hogy a 2022-es választási kampánynak – akár a kormányoldali kommunikáció részéről, akár általánosságban – nincs egyetlen központi témája, egyetlen fő tematikára építő tétadása (mint pl. a 2006-osnak a “jóléti rendszerváltás folytatása” vagy a “rosszabbul élünk, mint 4 éve”, a 2014-esnek a rezsicsökkentés és az újjászervezett állam megvédése vagy a 2018-asnak a migráció). Az április 3-i választás leginkább egy reaktív-intuitív tétet jelöl meg: a kormányzati válságkezelés teljesítményének választói értékelését, valamint azt a lakossági várakozást, miszerint a kormány maradása vagy egy kormányváltás nyújtana leginkább pozitív (gazdasági) perspektívát, szolgálná a stabilitás igényét egy rendkívül bizonytalan nemzetközi környezetben. A miniszterelnök nemzeti (ön)érdekkövetése, a “stratégiai nyugalom” erre az érzületre reflektálnak, miközben az ellenzék hazardírozással vádolja a kormányt.
“Az április 3-i választás tétje összetettebb, a választói magatartás kiszámíthatatlanabb” olvasásának folytatásaAz április 3-i választás tétje összetettebb, a választói magatartás kiszámíthatatlanabb
Alapvető jelentőségű, hogy a külső körülmények kényszerítik-e állandó reaktív szerepbe a feleket, vagy valamilyen módon sikerül tematizálniuk