Újra hidegháborús versenyt futnak az imperialista hatalmak

A hidegháború időszakára tekinthetünk egyfajta versenyfutásként is, ami valójában már a Berlin elfoglalásáért való, erőltetett előrenyomulás (“rush for Berlin”) idején megindult, és a Szovjetunió szétesésekor jutott egy ideig nyugvópontra, óriási geopolitikai vákuumot képezve (aminek akkoriban a Nyugat sem örült, hiszen nem volt rá felkészülve). A mostani hidegháború – amelyben ugyanúgy benne van a potenciál, hogy Ukrajnán túl is “forró” háborúvá váljon – is egy versenyfutás a befolyási zónák kiterjesztéséért, illetve az ellenfél politikai stabilitásának megingatásáért. A nyugati sajtótermékek állandóan napirenden tartják Putyin bukásának, utódlásának és az Oroszországi Föderáció felbomlásának kérdését, miközben az orosz fél szemében az Intermarium-térség és Ukrajna – jóval a háború előtt megindult – felfegyverzése nagyjából egyenértékű, ellenkező előjelű fenyegetés a szovjet vezetés kubai rakétaválságot előidéző politikájával. Természetes, hogy az orosz érdekkel ellentétes, hogy újabb, volt szovjet tagköztársaság csatlakozzon a nyugati politikai, gazdasági, katonai szövetségi rendszerhez. A reálpolitika és a nemzetközi kapcsolatok realista iskolája felülírják a moralizálást – gondoljunk akármit is az orosz agresszióról.

Kérdések órája – Ti kérdeztek, én válaszolok II.

Miután legutóbb csak a beérkezett kérdések egy részét válaszoltam meg, ezúttal pontot teszek e vállalásom végére. Ahogy korábban ígértem: érdeklődés esetén igyekszem majd valamilyen formában (egyelőre írásban, később talán videóblogon) felületet biztosítani Nektek, hogy közvetlenül is kérdezhessetek – a közösségi oldal hozzászólásain túl. Nos, ez az alkalom azt mutatta, hogy van kereslet erre, így kínálat is lesz majd a jövőben. S akkor lássuk is a maradék kérdéseket!