Tovább hasít a zöldhasú, de az amerikai gazdaság felett is gyűlnek a viharfellegek

Régen volt olyan, hogy az elemzők ne örültek volna a vártnál kedvezőbb foglalkoztatási adatoknak az Egyesült Államokban. A becsült 250 ezer helyett a szeptemberi 263 ezer új munkahellyel 3,5 százalékra esett a munkanélküliségi ráta. Csakhogy ez azt jelzi, hogy a gazdaságot továbbra sem sikerült hűteni, ami tovább gerjeszti az inflációt. Az USA politikai és monetáris döntéshozói két rossz közül választhatnak: vagy az egyre magasabb inflációt fékezik meg, vagy igyekeznek elkerülni a recessziót és a nyomában járó, magas munkanélküliséget. Az elemzőket most leginkább az emelkedett infláció, a gyorsan emelkedő kamatlábak és mennyiségi szigorítás aggasztják.

Domokos ezúttal a családokat oktatta felelős gazdálkodásról

Elég pikáns, provokációval is felérő, szociális érzékenységben sem éppen jeleskedő “útmutatásokat” fogalmazott meg a napokban a havonta csaknem 4 millió forintos (3 958 800 forint) fizetéssel rendelkező Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke. Az egészségügyi intézmények vezetőit már többször figyelmeztette a múltban. Most, amikor sokan emberfeletti teljesítménnyel küzdenek az ellátórendszeren belül, hogy a betegek ellátását szavatolják, az intézményvezetők pedig óriási morális dilemmák elé kerülnek, ha maradéktalanul eleget kívánnak tenni a központi utasításoknak, Domokos fontosnak tartotta megismételni kritikáit: felelősen kell gazdálkodni, tartalékolni kell.

A járvány után nem lehet ott folytatni, ahol abbahagytuk

Néhány héttel ezelőtt még a török-görög határokon zajló események nyomán újra aktuálissá vált migrációs kérdés, a kormány Nemzeti Konzultációra bocsátott, év eleje óta építgetett témái, az ellenzéken belül a ki- és átlépések, valamint az „egy lista – két lista” dilemma uralták a nyilvános vitákat. Ez a járványhelyzettel megszűnt. A kormány kríziskommunikációs üzemmódban fut (időnként döcög), az ellenzéki szereplők pedig hol visszafogottabban, konstruktívan, hol egymásra licitálva követelnek újabb intézkedéseket, személycserét, stb. Társadalom-lélektani szempontból is érdekes a mostani helyzet, ugyanis a migrációtól való félelmet, a „klímaszorongást”, a szubjektív biztonságérzetet negatív irányban befolyásoló, korábbról ismert (és a jövőben is velünk maradó) jelenségeket átmenetileg „kiütötte” egy erősebb fenyegetés. De mi lesz, ha tartósan velünk marad ez is?