Egyelőre semmi nem utal egy esetleges külpolitikai fordulat előkészítésére

Orbán Viktor évértékelőjének értékelései során hallottam olyan elemzői véleményt, ami arról szólt, hogy a Fidesz az eddigi külpolitikája áthangolását fontolgathatja – különösen az orosz-ukrán háború kapcsán vitt irányvonal módosulhat. Nos, sem a miniszterelnök külképviseleti vezetőknek tartott eligazítása, sem a frakcióülésen elhangzott iránymutatása nem tükröz ilyen jellegű szándékot. Orbán Viktor csupán addig ment el, amit már korábban, a V4-kormányfők találkozóján is megfogalmazott: a stratégiai célokban (Oroszország ne jelentsen veszélyt Európa számára, Ukrajna szuverenitása, integritása megőrzendő) egyetértés van a nyugati és közép-európai NATO-partnerekkel, ugyanakkor az eszközökben (mivel érhető el a béke) már nincsen.

Orbán Viktor nemcsak túlélni, hanem megnyerni is akarja a válságot

“Kihívásokból eddig is jutott, de a java még most jöhet. A miniszterelnöki évértékelő előtt összegyűjtöttük, hogy mit mondott Orbán Viktor a veszélyek koráról, illetve milyen kihívásokat kellett kezelnie az ötödik kormányának. ” Az Index szerkesztő újságírója Orbán Viktor közelgő évértékelője és frakció-eligazítása apropóján kérdezett a kormány előtt álló, legfőbb kihívásokról.

Miről szólhat majd Orbán Viktor jövő szombati évértékelője?

A miniszterelnök beszédének központi üzenete a “válságok kora” lehet, vagyis az, hogy egy, a korábbinál jóval kiszámíthatatlanabb világban élünk, ami mindannyiunktól nagyobb áldozatvállalást követel. A fenyegetettségre a leghatásosabb válasz a hatékony válságkormányzás, a nemzeti önérdekkövetés, aminek gazdasági, szociális és külpolitikai aspektusai is vannak. Az elmúlt időszak makrogazdasági, pénzügyi kihívásaira reflektálva a kormányfő kitérhet a gazdaság állapotára, beleértve a foglalkoztatási adatokat, az infláció elleni küzdelmet, a gazdasági növekedés/recesszió kilátásait, a külföldi beruházásokat, ezek nemzetgazdasági stratégiába illeszthetőségét (közvetve érintve a debreceni akkumulátorgyár körüli konfliktust is). Ehelyütt a szankciós politika, a “háborús infláció” és a külföldi beavatkozási kísérletek egyaránt előkerülhetnek.

Tovább hasít a zöldhasú, de az amerikai gazdaság felett is gyűlnek a viharfellegek

Régen volt olyan, hogy az elemzők ne örültek volna a vártnál kedvezőbb foglalkoztatási adatoknak az Egyesült Államokban. A becsült 250 ezer helyett a szeptemberi 263 ezer új munkahellyel 3,5 százalékra esett a munkanélküliségi ráta. Csakhogy ez azt jelzi, hogy a gazdaságot továbbra sem sikerült hűteni, ami tovább gerjeszti az inflációt. Az USA politikai és monetáris döntéshozói két rossz közül választhatnak: vagy az egyre magasabb inflációt fékezik meg, vagy igyekeznek elkerülni a recessziót és a nyomában járó, magas munkanélküliséget. Az elemzőket most leginkább az emelkedett infláció, a gyorsan emelkedő kamatlábak és mennyiségi szigorítás aggasztják.