Van-e európai ellenszer az amerikai protekcionizmusra és a német szubvenciókra?

A mostani geopolitikai játszmában Európa egyre inkább alárendelődik az USA-nak. Ezt mostanra egyre kevesebben tagadják, legfeljebb abban vannak viták, hogy ez jó vagy rossz dolog-e, illetve Európának reálisan volt-e, van-e más választási lehetősége. Ugyanakkor az “európai stratégiai szuverenitás” némi életjelet is mutat, igaz, nem ott, ahol arra most a legnagyobb szükség volna, vagyis az önálló védelempolitika területén, hanem az elvesztett gazdasági versenyképesség visszanyerésének törekvésében, ahol egyre erősebb kontúrokkal jelenik meg az USA és az EU ellenérdekeltsége. Az energiaválság ideje alatti, diplomáciai üzengetés már megpendítette a “barátoktól mi számít méltányos árnak a kereskedelemben” kérdését (pl. Macron francia elnök beszélt erről), most azonban újabb fejtörést okoz az európai gazdaságnak az Egyesült Államok protekcionista politikája, amivel az amerikai gazdasági szereplők árképzésébe, így a szabad verseny feltételeibe is mélyen belenyúlna Washington.

Súlyosan sértheti az európai versenyszabályokat a Bizottság és a német kormány gyakorlata

A Magyar Országgyűlés egymás után szavazza meg azokat az intézkedéseket, intézményi változtatásokat, amelyektől a kormány azt várja, hogy a Bizottság végre rábólint az eddig visszatartott uniós források lehívhatóságára. Bár az ellenzék (és szövetségeseik az Európai Parlamentben) látszatintézkedésekről beszél, nehéz volna azt állítani, hogy a magyar fél negligálja a korábban megfogalmazott, antikorrupciós igényeket. Ráadásul ha a korrupciós kitettségben élen járó, nyakig eladósodott dél-európai országoknak járnak ezek a pénzek (a jobboldali kormány megszavazásáig Olaszországgal szemben sem merültek fel “rendszerszintű jogállamisági aggályok”, és a dél-olaszországi korrupció sem verte ki a biztosítékot, Görögországról vagy épp a nem EU-tag Ukrajnáról nem is beszélve), akkor minden bizonnyal hazánknak is jár.