Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Orosz-ukrán háború – Válságkormányzás újratöltve?

A magyar kormánynak a választási kampányhajrában egy újabb válsághelyzettel is meg kell birkóznia

Oroszország újabb katonai akcióját nehéz másként értelmezni, mint Ukrajna elleni háborút, amelynek célja az ukrán államszervezet szétverése, a “felszabadított területek” szatellita-államokká (ütközőzónává) formálása, esetleg későbbi annektálása. Ahol a diplomácia csődöt mond, a nemzetközi jog meghajlik az erősek akarata előtt. Ahogy egykor Carl von Clausewitz megjegyezte: “a háború a politika folytatása más eszközökkel”.

“Orosz-ukrán háború – Válságkormányzás újratöltve?” olvasásának folytatása

Az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódása kényszerpályára állítja a magyar diplomáciát is

A konfliktus eszkalálódásával hazánk komoly külpolitikai nyomás alá helyeződhet

A kelet-ukrajnai szakadár területek Oroszország általi függetlenségének elismerése új fejezetet nyithat az egyébként is hidegháborús hangulattól fűtött konfliktusban. Ha az eszkaláció folytatódik, a felek pedig az erő és elrettentés politikáját helyezik a józan tárgyalási pozíciók elébe, az nemcsak súlyos instabilitást hozhat a régiónkban, hanem Magyarország is komoly külpolitikai nyomás alá helyeződhet.

“Az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódása kényszerpályára állítja a magyar diplomáciát is” olvasásának folytatása

Európa ismét elszenvedi, hogy a feje felett döntenek külhatalmak

Az USA igyekszik megerősíteni saját stratégiai pozícióit, visszailleszteni a képletbe a feltartóztatási, bekerítési, kiszorítási törekvéseket célzó, időnként felforrósodó, hosszú időre “befagyott” konfliktusokat

Hogy lesz-e NYÍLT háború a szomszédunkban, egyelőre senki nem tudhatja biztosan. Az bizonyos, hogy a konfliktus eszkalálódik Ukrajna és Oroszország, illetve a NATO és Oroszország között. Az észak-atlanti szövetség látszólag egységes, valójában tagjai megosztottak a bevonódás kérdését illetően (Ukrajna nem NATO-tag, a közeli jövőben biztosan nem is válik a szövetség részévé.) Legnyíltabban a horvát államfő beszélt erről, amikor kijelentette: “ha eszkalálódik a helyzet, Horvátország egyetlen katonával sem fog részt venni”. A konfliktus látszólag regionális, és biztonságpolitikai szempontból teljesen érthető igényeket vet fel az orosz medve árnyékában különösen érzékeny (egykori szovjet tagköztársaság) balti államokban, illetve a “hagyományosan” oroszellenes Lengyelországban. A nagyhatalmi játék persze nem az ukrán nép szuverenitásáról, szabadságvágyáról szól (noha kétségkívül jól mutatnak az ilyen nyilatkozatok), hanem ezúttal is a nagy sakkjátszmáról.

“Európa ismét elszenvedi, hogy a feje felett döntenek külhatalmak” olvasásának folytatása

A magyar diplomácia máris gesztusokat tesz Washingtonnak

A kormányoldal borítékolva, hogy egy Biden-adminisztráció – felelevenítve az Obama idején is futó demokrácia-exportot – eleve kritikus, ha nem ellenséges lenne az Orbán-kormánnyal, elkötelezte magát az elnökválasztási kampány során Trump mellett, sőt, beszállt az üzengetésbe, és Biden fiának korrupció-gyanús ügye apropóján visszatámadta Joe Bident. Látva az elnökválasztás körüli botrányt, a fő üzenet a kormánymédiában a választást követő napokban az volt, hogy az USA megszűnt modell értékű demokráciának lenni, így másokat sem kérhet számon jogállamiságból.

“A magyar diplomácia máris gesztusokat tesz Washingtonnak” olvasásának folytatása