Hány pártra van szükség az ellenzéki oldalon?

Az ellenzéki térfélen a régóta tartó töredezettség és a további pártaprózódás mellett megindult egy tisztulási folyamat is, amelynek eredményeként a releváns támogatottsággal rendelkező formációk erősíthetik vagy konszolidálhatják a pozíciójukat, míg a leszállóágban lévő, tartósan bejutási küszöbérték alatt mért pártok folyamatosan kiszorulhatnak a versenyből, illetve a későbbi alkudozási folyamatból. Az Index újságírójának kérdéseire válaszoltam.

Mi fán terem a jobboldali zöldpolitika?

Ahogy 2015-2016 a „migráció éve”, úgy 2019 a „klímaváltozás éve” volt az európai politikában. Greta Thunberget „az év emberének” választotta a Time magazin, az EP-választások a zöldpártok előretörését hozták, Németországban a nyári hónapokban a Zöldek beérték a kormányzó CDU-CSU szövetséget országos támogatottságban, Ausztriában az év végére világossá vált, hogy a Zöldek váltják a Szabadságpártot a következő koalíciós kormányban – amit az Európai Néppárt modellértékűnek fogadott el. Néhány kiragadott mozzanat, ami már önmagában jelzésértékű, s akkor még nem is beszéltünk a populáris média témakészletének erőteljes változásáról, az ökológiai témakör felértékelődéséről. Közben már a Fideszt is elérte a változás szele: Orbán Viktor évértékelőjén igyekezett bebizonyítani, hogy kormánya „zöldebb a zöldeknél”. De mi áll e törekvés hátterében, egyáltalán mit kezdhetnek a hagyományos jobboldali pártok a zöld tematikával?