Megmenti a Jobbikot és a Párbeszédet a névváltoztatás?

“Rövid időn belül két ellenzéki párt is nevet változtatott: a Jobbik és a Párbeszéd kitette az irányjelzőket, de elemzők szerint ezek válságjelzőknek is tekinthetőek. A közelmúltban mindkét pártnak 1-2 százalékos támogatást mértek. A kérdés, hogy mit segít rajtuk, ha a nevük mellé teszik az értékvállalásukat.” Az Index újságírója engem is kérdezett.

Németország zöld radikalizmusa most kormányon bizonyíthat

Németország új szövetségi kormányától sokan azt várják, hogy utat mutasson egész Európa számára. Ugyanakkor az új kormány deklarált irányvonala még német szemmel nézve is radikálisnak mondható. Ezt a radikalizmust jórészt a Zöldek dogmatizmusának programszintre emelése jelenti, ami nemcsak a Merkel-féle kompromisszumkereséssel, de a ‘Realpolitik’ szemléletével is szakít. Ráadásul az új, szemeink előtt kibontakozó doktrína meglehetősen rugalmatlannak tűnik, amikor nemzetgazdasági érdekekről, kultúrnemzeti hagyományokról vagy éppen kül- és Európa-politikáról van szó.

Az új, föderalista német kormány ismét nekifutna az európai alkotmányozásnak

Az új, Olaf Scholz (SPD) vezette német szövetségi kormánytól (ha megalakul) a magyar kormány nem sok jót remélhet. Még egy CDU vezette koalíciótól is elsősorban Armin Laschet konszenzuskeresése okán lehetett volna némi visszafogottságot várni, de ott sem sokat – tekintettel a két jobboldali pártszövetség (a Fidesz-KDNP és a CDU-CSU) közötti ideológiai távolságra, valamint az európai politika napirendjén szereplő, vitás pontokra. A “jelzőlámpa-koalíció” (SPD-FDP-Zöldek) viszont szinte minden jelentős, Európa jövőjét meghatározó kérdésben más agendát követ, mint a magyar kormány.

A Merkel-korszak véget ér, de mi jön utána? – Németország választ

A szövetségi parlamenti választásokra úgy kanyarodnak rá a mai napon a német kereszténydemokraták, hogy a CDU-t mindössze néhány százalékponttal mérik 20 százalék fölé a közvélemény-kutatók. A Zöldek és a szociáldemokrata SPD elsősorban a jobbközéppel szemben határozzák meg magukat, és még a szabad demokrata FDP is egyre kevésbé hangoztatja a nyilvánosság előtt, hogy az uniópártokkal (CDU-CSU) készülne koalíciót kötni a választást követően. Szeptember 7-én már írtam arról, hogy Merkel öröksége maga alá temetheti a CDU-t. Tavasszal és a nyár folyamán meglehetősen hektikus mozgásokat láthattunk a releváns pártok támogatottságában.