Az alakuló ülés bojkottja se nem nóvum, se nem több pótcselekvésnél

Miközben lassan minden nap érkezik egy újabb megfejtés az ellenzéki politikusok szájából arra vonatkozóan, hogy ki a felelős az összefogás nagyarányú vereségéért, zajlik egy párhuzamos polémia is, ami arról szól, hogy a jövőben miként kellene az ellenzéknek politizálnia – kihangsúlyozva a »rendszerépítő« volta helyett a »rendszerellenességét«. Ennek egyik szimbolikus erejű kivetülése a képviselői mandátum felvételének, illetve az új Országgyűlés alakuló ülésén való részvételnek a kérdése.

Jakab Péter konyhájában ezúttal a választási kudarc “fine diningját” készítette el

Összehasonlításképpen: a Jobbik a 2010-es országgyűlési választáson 855.436, 2014-ben 1.020.476, 2018 áprilisában pedig 1.092.806 listás szavazatot kapott. Az elmúlt hetek elemzései, amelyek arról szóltak, hogy a Jobbik (korábbi) szavazótáborának jelentős része átpártolt, illetve passzív maradt, mind a korábbi (pártlistás) szavazatszámok, mind a párt egyéni (közös) jelöltjeinek legutóbbi eredményei által beigazolódott.

A választási vereség tanulsága: a terepmunka, a szervezetépítés sosem spórolható meg és korántsem pénzkérdés

A választást követő elemzések többsége korántsem kezeli kiemelten az ellenzéki vereség okai között a szervezeti hiányosságokat. Természetesen az ellenzék logisztikai ereje összehasonlíthatatlanul kisebb a kormányoldaléhoz képest, mégis meglepő volt, hogy korábban erős ellenzéki bástyáknak számító városok – Szombathely, Miskolc, Dunaújváros – is elestek, a kisebb településeken pedig egyenesen katasztrofálisan szerepelt az immáron összefogott hat párt.

Az “összefogás” mint végső, igazoló érv kártyavárként dőlt össze múlt vasárnap

2018-ban a Fidesz-KDNP jelöltjei a 106-ból 52 egyéni választókerületben tudtak abszolút többséggel, tehát 50 százalék feletti szavazataránnyal nyerni, míg most, április 3-án 68-ban. Pedig 4 éve még nem állított közös jelölteket az ellenzéki összefogás. Ez az eredmény voltaképpen az előválasztás értelmét kérdőjelezi meg utólag. Ráadásul az összefogott ellenzékkel szemben a Fidesz-KDNP 2022-ben csupán 3 egyéni mandátummal kevesebbet szerzett, mint 2018-ban (91 helyett 88-at a 106-ból). Az összes mandátumszámot tekintve (listás plusz egyéni) az összefogáspártok a 2018-as 65 helyett ezúttal 55 mandátumon osztozkodhatnak.