Karácsony sikerről beszél, pedig érdemes lenne “hurkot ismerő rókának” lennie

Az elmúlt napok fontos híre volt, hogy Karácsony Gergely népszavazási kérdései közül kettő is zöld lámpát kapott. “Az első siker: a Nemzeti Választási Bizottság jóváhagyta a Fudan-népszavazási kérdésemet” – számolt be a főpolgármester. Mi állhat a siker mögött (azon túl, hogy a benyújtott kérdés formailag nyilván megfelelt a jogszabályi kritériumoknak). Ha ugyanis a választási bizottság működését vesszük alapul (és e tekintetben a 2010 előtti időszak sem jelent kivételt), akkor okkal gondolhatjuk azt, hogy az egyhangú támogatás mögött politikai szándék húzódik.

Az előválasztás csak akkor “túl drága”, ha eredménytelen

Át lehetne váltani parizerre, de nem érdemes: a kampány pénzbe kerül. Az már annál érdekesebb, hogy melyik szereplő mennyit invesztál az előválasztási folyamatba, és mekkora politikai haszonnal, illetve elsüllyedt költséggel számolhat majd. Nemcsak a mozgósításról szól ez a verseny (noha az előválasztás a relatíve alacsony átlagos részvétel miatt elsősorban mozgósítási verseny lesz), hanem a láthatóságról, erődemonstrációról is. Utóbbi megjelenhet aktív utcai jelenlét, elsőként leadott ajánlóívek formájában, mint ahogy egy háborús retorikával megspékelt, külsőségekben professzionálisnak mondható kampányrendezvényben is (mint azt a DK tegnapi kampánynyitó rendezvénye mutatta).

Gyurcsány nem a kormánypártok pozícióit, hanem a demokráciába vetett hitet ássa alá

A rendszerváltoztatás utáni magyar demokrácia – számos hibája mellett – egyik említésre méltó teljesítménye, hogy mindegyik kormány képes volt kitölteni a ciklusát előrehozott választások szükségessége nélkül (közjogi értelemben persze a ciklus közbeni kormányfő-váltások új kormányok megalakulását jelentették). Ez a struktúra-konzervatív berendezkedés, amely előtérbe helyezte a kormányzati stabilitást (a gyorsabb politikai korrekció méltányolható igényével szemben is) persze jórészt az Alkotmányunkba / Alaptörvényünkbe és a választási rendszerünkbe van kódolva, és csak másodsorban a politikai kultúrába. A másik figyelemreméltó teljesítmény az átadás-átvétel gördülékenysége: a többször megígért, megkísérelt, pénzügyi, büntetőjogi elszámoltatások, a “jogállami leszámolási kísérletek” mellett is természetes módon hatott, hogy a választásokon győztes, a parlamenti többség támogatását élvező pártszövetség alakíthat kormányt, s a kisebbségbe került erők ellenzékbe vonulnak. Ezt az “alkotmányos konszenzust” idáig egyetlen releváns politikai erő sem kezdte ki.

Orbán ismét pástra lép az EU jövőjéről szóló vitában

2017 márciusában indított az Európai Bizottság összeurópai vitát az Európa jövőjéről szóló fehér könyv kapcsán, ugyanis a 2016-os Brexit-referendumot követően világossá vált, hogy az “egyre szorosabb unió” célja összeurópai szinten megkérdőjeleződött. Három évvel később, 2021. márciusában a Parlament, a Tanács és a Bizottság vezetői közös nyilatkozattal bocsátották útjára az európai polgárok bevonásával zajló vitasorozatot. Az Orbán-kormány kezdetektől fogva aktív szerepet játszik ebben a folyamatban – legyen szó a hivatalos diplomáciai csatornákról, a “konferencia-diplomáciáról” vagy éppen a különböző, nyugati lapokban egész oldalas hirdetésekben megjelenített 7 pontról. A magyar miniszterelnök ezúttal a szlovéniai Bledben tartandó Stratégiai Fórumon szólal majd fel.